Olvasói levél: Nyílt levél Benczédi Lászlóhoz

Mint hallom, „gigászi” székely kaput készül faragni a székelyudvarhelyi Szejkén, Orbán Balázs síremléke közelében. Kérem, verje ki a fejéből! Ön népművész, de úgy látszik, túl fiatal. Nem tudom, ki kérte Zetelakán, hogy kaput készítsen a falu bejáratához, de a tervezett szejkei kapuja felállítására nem kérte senki. És remélem, hogy nem is fogja. Lehet, hogy a világ eddigi legnagyobb „kapuja” becenévvel illetett, egyedülálló kreáció lenne, és jó eséllyel pályázhatna a rekordok könyvébe való bekerülésre, de ezt hamarabb elérné, ha tervét az emberi értelmetlen nagyratörés kategóriájában nyújtaná be.

Gazda Árpád

2008. július 31., 00:002008. július 31., 00:00

Erősen kétlem, hogy alkotása harmonikusan illeszkedne be az Orbán Balázs síremléke közelében felállított – egyedi, történelmi, népművészeti és művészettörténeti értékű – kapusorba. Ha ön jogosan tart igényt a Népművészet Ifjú Mestere címére, akkor tisztelettel kérem, ne törje meg az eddig felállított és létrejött harmóniát. A stílszerűségről meg csak annyit, hogy ilyen téren talán még lenne pótolnivalója Önnek is, meg azoknak is, akik – a népművészetben való jártasságukkal kérkedve – Önt teljes támogatásukról biztosították.
Abban megint csak reménykedem, hogy Székelyudvarhely város vezetéséhez megbeszélésre benyújtott tervére az önkormányzati testület nem fog rábólintani. Nem fog rábólintani, mert nyilvánvalóan elrugaszkodott terv, mert semmi köze a Székelyföldhöz, Udvarhelyszékhez, a Szejkéhez, semmi köze hagyományainkhoz, mert a megalománián kívül csak erdőpusztításra alkalmas, tájidegen, értelmetlen, nemzetietlen, nagyságához mérten is kicsinyszerű, szükségtelen, fölösleges, hamis, és még ötletében is elvetendő. Fölösleges rá pazarolnia munkaerejét is. Csak önös érdekből fölösleges rájátszania az egyre erősödő szubkultúra megnyilvánulásaira.
Ön állítja – a sajtóban megjelentek szerint –, hogy terve „a hagyományostól eltérő műszaki megoldásokat és nem utolsósorban hatalmas menynyiségű munkát feltételez”, elismerve ezzel a hagyományok felrúgását. A székely kapu az egyéni gazdaságok határát jelentette, korántsem közösségit. Higgye el nekem, az egész Székelyföldet nem lehet áthidalni „gigászi” kapukkal. Székelységünk, magyarságunk – az Öné is – nem ezen kapuk nagyságának függvénye. Rekordok könyvébe be lehet kerülni, de kétlem, hogy a székelyföldi pantheonba is. Ön felrúgná a kapuállítás összes elvi és műszaki szabályát. A túlméretezés, az arányvesztés, a hagyományos eljárások kikerülése (fanemek kombinálása, ragasztás) mind ezt igazolják. Az eredmény csak otrombaságot szülhet, melyet nemcsak a kritika, nemcsak az idő, de még az egyre erősödő szelek is ledönthetnek. Ráadásul veszélyes, nem odaillő, teljesen fölösleges, a szépérzéket romboló.
Vállalva a populizmus bélyegét, megkockáztatom javaslataimat:
1. „a teljes építmény elkészítéséhez – szükséges – mintegy 12 köbméter anyaggal” és a „legalább 2000 zsindellyel” jobban tenné, ha egy nélkülöző hajléktalannak emelne lakot a feje fölé.
2. „Hozzáértését” kamatoztassa inkább a romló-, pusztulófélben levő, még álló kapuk helyreállítására, rehabilitációjára.
3. Vagy ha netán tud valahol gazdátlan, régebbi székely kapukat, akkor álljon be a kapuvédők sorába, folytassa Ubornyi Mihály, Kovács Mihály és Vofkori György áldásos – eléggé soha meg nem köszönt – munkáját, s védnökséget vállalva fölöttük, helyezze el őket Szejkén a már létező kapusor folytatásaként.
Az Ön és mindannyiunk érdekében kérem, térjen vissza a fafaragás helyes útjára. Ilyen jellegű tévelygéseit elhagyva, talán esélyesen pályázhat majd a Népművészet Mestere cím elnyerésére.

Tisztelettel, Kassai Thar Sándor