Olvasói levél: A média is nevel

Harminc éve tanárként dolgozom egy általános iskolában, és természetesen változtak tanítási elveim, módszereim, de ez nem jelenti azt, hogy gyenge pedagógiai módszer a következetesség, igényesség és szigor, ami ma is vesszőparipám és eredményes munkám biztosítéka. Sokkal közelebbi, barátibb a viszonyom, kapcsolatom a jelenlegi tanulókkal, de ez nem jelenti azt, hogy a lépésnyi távolságot nem tartjuk be.

A tanár-diák kapcsolat sokat változott, lazult, és valóban jó, hogy a diákok emberközelibbnek tekintik a tanárt, de nem lehetünk népszerűek az engedékenységünkkel, elnézésünkkel olyan esetekben, amilyet Jánossy Alíz az írásában megemlít: hogy a kisdiák az igazgató bácsival lekezelő, haveri stílusban cseveg meg nem engedhető szóhasználattal. A második példa kapcsán ugyancsak a nyomdafestéket nem tűrő beszédstílus a legmegdöbbentőbb. A példabeli igazgató bácsi pedig úgy el van foglalva az ügyes-bajos gazdasági dolgokkal, hogy eszébe sem jut rendre utasítani a gyereket megjegyzéséért. Mert minden fontosabb, mint a nevelés, a szép magyar szó megőrzése!

Az iskola sikerorientált, a lényeg a minél magasabb tanulmányi átlag, és nem a tudás vagy nevelés. Otthon, a családban az anyagiak utáni hajsza és a jeles bizonyítvány a fontos. Aztán 1989 után sorban áll az új nemzedék, amelynek csak az önbizalma nagy, ismeretei silányak, és amikor sehol nem lel munkahelyre – mert tudása elégtelennek bizonyul –, akkor gondol majd vissza kesernyés szájízzel az elnéző „fasza csávókra”, akik nevelés, okítás helyett a könnyebb utat választották.

Sajnálom a mai fiatal nemzedéket, mert értékválság áldozatai is, de kinek, ha nem az iskolának és a nevelési intézményeknek a feladata a követendő út megrajzolása? Lenne még mit tanulnia tanárnak, szülőnek egyaránt! A Krónika újságírói pedig gondolják át jobban a példáikat, mert a média is nevel, sokan azon nevelkednek... Attól is olyan faszák!

Szerző: Tamás Lenke, Székelyvarság