Nem változik a mentalitás: kétszáz éve folyamatosan irtjuk az erdőt

– derül ki az INS jelentéséből. A kivágott fák 62,8 százaléka volt keményfa, és 37,2 százaléka tűlevelű. A keményfák közül is a bükkfából termeltek ki a legtöbbet, ez tette ki a gömbfa 34 százalékát. Az Országos Statisztikai Intézet jelentése szerint a kitermelt famennyiség 52,8 százalékát rönkként értékesítették, feldolgozták fűrészárunak, miközben a tűzifa aránya 34,7 százalékos volt.

Nem tapasztalható, hogy egyik évről a másikra nagyobb ütemben zajlik a kitermelés, ez nem is megvalósítható, mert a többéves üzemtervek köteleznek – mutatott rá megkeresésünkre Csákány László. A Szemerja-Görgő Közbirtokosság elnöke kifejtette,

A nehezen megközelíthető helyeken esőzés vagy a kedvezőtlen hóviszonyok mellett nem lehet teljesíteni a tervet, ilyenkor az üzemtervben jóváhagyott mennyiség áttevődik a következő évre. Másik ok az lehet, hogy az erdészeti év nem egyezik a naptárival, hiszen a fővágást a vegetációs ciklus határozza meg, általában októbertől áprilisig tart, vagyis lombhullástól rügyfakadásig.

Csákány László hangsúlyozta, az üzemterveket vidékenként külön kellene elbírálni, nem lehet egységesen kijelenteni, hogy azok megfelelőek, vagy sem. Hozzátette, előfordultak visszaélések, amikor az erdőtulajdonos sarkallta a tervezőt, hogy nagyobb területekre irányozza elő a kitermelést, vagy olyan területeken is, ahol az nem indokolt, de ezek inkább kivételek, nem jellemző. A közbirtokosság elnöke szerint leginkább a szemlélettel van gond,

Csákány László az elmúlt napokban feltérképezte Sepsiszentgyörgy környékén az öreg fákat, és kiderült, hogy az erdőkben gyakorlatilag nincs kétszáz éves vagy annál idősebb fa. „Az elmúlt kétszáz évben folyamatosan zajlott a kitermelés, az erdőket kivágtuk, és új fák nőttek, ezt eredményezte az erdőgazdálkodás folyamata. A legelőkön viszont, ahol nem zajlik kitermelés, 300-400 éves fák is vannak, ami azt bizonyítja, hogy a fa biológiája nem teszi indokolttá a vágást” – részletezte a szakember. Hozzátette, a répát is gyéríteni kell az ágyásban, hogy a többi jól fejlődjön, tehát vannak indokolt vágások, viszont Romániában a fogyasztói társadalom diktálja az erdőgazdálkodást: a piac kéri, ezért vágják a fát.