Három hét után hazatérnek a lakók a kiégett sepsiszentgyörgyi „mamutba”
Nem idegenkezűség vagy rövidzárlat okozta a tűzvészt, amely március 13-án használhatatlanná tette egy sepsiszentgyörgyi tömbház felső emeleteit, jelentették be tegnap a tűzoltói kivizsgálás eredményét. Gheorghe Ganea, a katonai tűzoltóság szolgálatos tisztje a Krónikának elmondta: a tüzet a lakás tulajdonosa, Harrington Szántó Anikó okozta. A kivizsgálás eredményéről értesítették a rendőrséget.
Corneliu Câmpeanu, a városi rendőrség parancsnoka lapunknak elmondta, még nem sikerült megállapítani, hogy szándékos vagy véletlen tettről van-e szó, mert az idős asszony kórházban fekszik, és a rendőrség nem tudta kihallgatni. A parancsnok úgy tudja, hogy a tűz okozóját többször kezelték az elmegyógyászaton, ennek ellenére beszámíthatónak tartják, és felelhet a tetteiért.
Csak aki nyakszegősen emeli fel a fejét, veszi észre, hogy valami nincs rendben a sepsiszentgyörgyi tizenegy emeletes „mamutblokk” D lépcsőházában. A felső három emelet feketén tátong, a falak füstösek, az ablakok hiányoznak. Az alsó szinteken függöny az ablakokban, cserepes virág a párkányokon, zene szűrődik ki, zajlik az élet. A városi katasztrófaelhárítási bizottság múlt heti ülésén döntötték el, hogy a hetedik emeletig visszaköltözhetnek a lakók a március 13-i tűzvész által megrongált tömbházba. A családok azonban csak ezen a héten tudtak visszahurcolkodni, miután újra megindult a lakásokban a gázszolgáltatás. A lépcsőházba lépve kigyúl az érzékelős lámpa, semmi nyoma a pusztító tűznek. A felvonón viszont tiltótábla jelzi, a liftet nem szabad, de amúgy sem lehet használni. A földszinten lakó Borbála néni még mindig a lányánál lakik. Egy kevés víz folyt be hozzá a lépcsőházból, nincs is kár, de három hét alatt nagyon kihűlt a lakás. Az idős asszony az ijedtséget idézi fel, ahogy álltak a tömbház körül, és nézték, hogy a kilencedik emelet valamennyi ablakából lángok csapnak ki.
Emeletes fájdalmak
Felfele haladva az emberek elkeseredése is nő. Mihály és felesége éppen ruháikat csomagolják ki, elkeseredetten nézik az átázott, foltos falakat. Meszelni kell, 24 órája megállás nélkül működik a fűtőberendezés, és még mindig csak 15 fok van a lakásban, sorolja a férfi indulatosan. Nem bízik az elöljárókban, az ígéretekben, a segítségben, a polgármester is csak román nyelven levelezik velük. Egy emelettel feljebb Julianna meséli, hogy két kisgyerekével a Váradi József-iskola vendégszobájában lakik, nem volt, hol főznie, minden pénzét hideg ételre költötte, nem is tudja, mit tett volna az önkormányzat ötmillió lejes gyorssegélye nélkül. A hatodik, hetedik emeleten már árad a panasz az emberekből, felázott a parkett, dohszagúak a lakások, omladozik a fal, megpenészedtek a ruhák, elromlott a számítógép, senki nem mond semmit, nem biztatják őket semmi jóval. Mindössze hat családnak van biztosítása, de még zajlik a kárfelmérés, később fizet a biztosító. Mesélik, hogy a tűz okozója nem járt még haza, de ne is jöjjön, mert meglincselik, mindenki megbocsáthatatlannak tartja a felelőtlen tettet.
A nyolcadik emeleten csend van, befúj a szél a kilencedikről, ahol nincs ajtó, ablak. A két kiégett lakásban az olvadt csövek, fekete falak, lepattogzott csempe látványától kirívóan elütnek az aládúcolás friss színű faoszlopai. Kísértetiesen hallatszik, ahogy állandóan hull az égett mennyezetről a korom, az olvadt műanyag. A nyolcadik emeletre akkor érkezik haza Katalin, nála nincs gáz, de visszaköltözött, aragázpalackkal, villanyrezsóval főz, melegít. Szerencsésnek tartja magát, nem közvetlenül felette ütött ki a tűz, így lakásában nincs kár. Felidézi a rettenetes délutánt, a gomolygó füstöt, ahogy kihozták a lakásból az egyik tulajdonost, majd az édesapját is, riasztották a tűzoltókat, a mentőket. Még csak füst volt, amikor megérkeztek a tűzoltók, azután lobbantak fel a lángok, törtek ki az ablakok, és égett meg az egyik kiskatona arca, emlékszik Katalin, majd arról beszél, hogy napokig attól rettegett, leomlik a felső szint, és mindene odavész.
Forró virsli a hűtőszekrényben
László családjával a kiégett lakás felett lakott, ők egyelőre nem mehetnek vissza, a barátaik által felajánlott régi házban húzódnak meg. Õket a tetőn keresztül menekítették ki a tűzoltók, másnap, amikor visszatértek fekete falakat, kiégett bútorokat találtak, a hűtőben is forró volt a virsli. László már nem is akar visszaköltözni, a nemrég felújított háromszobás lakásba, reméli, az épülő ANL-s tömbházban jutnak otthonhoz. Nem tudja, hova vigye megmentett könyveit, és azt a néhány bútordarabot, ami átvészelte a tüzet. Cornel és családja sem költözött még vissza a kiégett lakás alatti lakrészbe, de már meszelnek. Leginkább az aggasztja őket, hogy egy emelettel feljebb nincsenek ablakok, ha esik az eső, újra beázik a mennyezet. Mindenki arra készül, hogy civil pert indít a tűz okozója ellen, de mivel attól tartanak, az eljárás évekig is elhúzódhat, a hatóságoktól várják a gyors támogatást.
Csak a biztosítottak kapnak kártérítést
Albert Álmos polgármester nem biztatja a lakókat további segítséggel, hiszen a lakrészek magántulajdonban vannak. A helyi költségvetésből nem lehet pénzt kiutalni a skárvallottak megsegítésére, csak az ötmillió lejes gyorstámogatásra volt lehetőség, hangsúlyozta a polgármester. A kormánytól a tömbház tartószerkezetének megerősítésére próbálnak pénzt szerezni, ez is több milliárd régi lejt jelent. Albert Álmos hangsúlyozta: a lakások helyreállítására, a károk megtérítésére csak azok számíthatnak, akik biztosítást kötöttek.
szóljon hozzá!