Könnyebb iskolatáska

„Közeledik az iskola, és én nem tudok eléggé hálás lenni Önnek, hogy idén újra tanulhatok. Szeretném, ha megismerhetném Önt, mert így olyan nehéz köszönetet mondani az esélyért, amit kaptam. Isten áldja meg további munkáját, és sok erőt kívánok, hogy számos gyerek érezze ugyanazt, amit én!” – írja köszönőlevelében egy marosvásárhelyi 9. osztályba lépő fiú, az Erdélyi Református Egyházkerület által indított Iskolatáska program egyik támogatottja.

A három éve indult, Erdély területére kiterjedő program célja, hogy felkutassa és támogassa a szórványban élő, iskoláskorú gyerekeket, hogy magyar nyelvű tanintézetekben tanulhassanak. A program révén a 2007–2008-as tanévben 204 olyan kisdiák részesült támogatásban, akit amúgy az anyagi és szociális körülményei megakadályoznának abban, hogy anyanyelvén tanuljon, vagy emiatt egyáltalán nem ülhetne be az iskolapadba.

A program eltér a többi, civil szervezetek által indított, hasonló célú kezdeményezéstől. Az Erdélyi Református Egyházkerület ugyanis csak a közvetítő szerepét vállalja fel, felkutatja a rászoruló gyerekeket és az őket támogatni kívánó önkénteseket, és megteremti köztük a kapcsolatot. Abban az esetben, ha a felek igénylik, további segítséget nyújt nekik. Amennyiben erre nem tartanak igényt, a továbbiakban névtelenül a tanítónőn vagy osztályfőnökön keresztül, más esetben személyes kapcsolatot kialakítva kerülnek a támogatások a mentoroktól a gyerekek családjához.

„Egy alkalommal személyesen vittem el a támogatást az iskolába a tanítónőnek, az édesanya épp a gyereke után érkezett, búcsúzáskor átadta a tanítónő a borítékot, és az anya azonnal hátat fordított és elment. Szerettem volna valamit még mondani neki, de hiába szólítottam, nem állt meg, nem fordult vissza. Utána siettem, megérintettem a vállát, megfordult, és láttam rajta, hogy könnytől ázik az arca – mesélte lapunknak Balázs Attila programfelelős. – Percekig nem tudott megszólalni. Amikor megtette, azt mondta, hogy ők soha semmit nem kaptak úgy, hogy azért ne dolgoztak volna meg. Ezt az ajándékot úgy fogadja, mint az Úristen ajándékát, mert tudja, érzi, hogy rájuk gondja van”. A programfelelős szerint a későbbiekben a támogató és a család megismerte egymást, azóta is tartják a kapcsolatot, születésnapokat ünnepelnek együtt.

Balázs Attila arról is beszámolt, hogy kimondottan erdélyi támogatókra számítanak, akik az erősebb gazdasági réteghez tartoznak, és a kivándorlás helyett itthon maradtak. Mint fogalmazott, meg kell tanulnunk saját erőforrásainkra támaszkodni, és azokból gazdálkodni. Hangsúlyozta, hogy felekezettől függetlenül bárki részese lehet a programnak, amelynek lényege: megelőzni a kisebbségben élők beolvadását, feloldani a gazdaságilag hátrányos területeken élők korlátait. A programfelelős szerint a legtöbb esetben alapvetően pénzügyi támogatásról van szó: a bentlakás költségeinek fedezése vagy autóbuszbérlet biztosítására olyan gyerekeknek, akik falvakból járnak be iskolába, tanszerek megvásárlása, ruházatra, cipőre szánt költségek megtérítése. Az anyagiak biztosítása mellett a támogatók közös megegyezés alapján személyesen is találkozhatnak védenceikkel. Ilyenkor lehetőség adódhat beszélgetésekre, az anyagi mellett morális támogatásra, amelyben főleg az árva vagy félárva gyerekek szenvednek hiányt. Balázs Attila szerint ez egyrészt azért hasznos, mert fejlődik a támogatók szociális érzékenysége, másrészt maguk követhetik nyomon, hogy biztos célba ért az adományuk. 

Fodor Enikő