Kolozskarai tapasztalat: a sikeres gazdálkodás kis házzal és nagy istállóval indul

Négy hektár szántóval és egy tehénnel kezdte

,,Romániában mindig hátrányosan megkülönböztették a falusi embert a várositól. Emlékszem, amikor a kilencvenes évek elején a Tehnofrig szakiskolájába jártam, az Iliescu-rendszer még nem szakított a kommunista beidegződésekkel. A gyár csak a városon lakó tanulókkal kötött ösztöndíjra szerződést, a falusiakkal nem, merthogy a szüleinknek otthon van földje.

Egy kolozsvári malomban öt esztendeig molnárként dolgozó Jakab András már az 1990-es évek végén eldöntötte, hogy gazdálkodásból akar megélni a napi ingázás helyett. Kis traktorral, négy hektár családi szántóterülettel és egy-két tehénnel elindított gazdasága húsz év alatt vált komoly agrárvállalkozássá.

Juhak helyett tejelő tehenek

A fedett nyári istállók egyik részében hizlalásra fogott növendék borjak, a másik felében juhok ropogtatják a takarmányt. Két állatfaj váltakozott az elmúlt években a kolozskarai tanyán. Korábban jobban megérte birkát tartani, juhállománya pár éve a hétszáz főt is meghaladta. A juhászat azonban mára emberhiány miatt lecsengett. A tanyán szolgáló juhászok kiöregedtek, helyettük nem találtak fiatalokat. Jakab András mára a népes juhállományt negyven állatra csökkentette, de kedvenc állatairól nem hajlandó lemondani.

A több mint száz tejelő tehénből és növendékből álló szarvasmarhaállományt több istállóban és villanypásztorral körbekerített legelőn tartja. Valamennyi tehén törzskönyvezett román tarka fajta szép tejhozammal. De megéri a felhizlalt növendékek értékesítése is vágóállatként. Jó esztendőben fele-fele arányban oszlik meg a bevétel a tej és a vágóállat értékesítéséből, de rendszerint a tejfeldolgozás jövedelmez jobban a Jakab-farmon. A gazda mutatja, hogyan szeretnék átalakítani az állattelepet, ahol a jövőben modern fejőházat és uniós feltételeknek megfelelő kis sajtüzemet építenének, amihez uniós pályázat is készül.

Van, aki továbbvigye a farmot

A friss tejet hagyományos módon, helyben dolgozzák fel pár kilós kerek sajtokká, amelyet szellős helyen nyolc napig érlelnek. Hosszabb érlelésre nem is futná, mert az elmúlt 15 évben kiépített kolozsvári vásárlói körben a friss sajt hamar vevőre talál. Jakab szerint a házi tejfeldolgozás kényszerhelyzet is: a sáros út miatt nehezen megközelíthető farmra nem megy ki a tejszállító tartálykocsi, így minden reggel be kellene hordani a tejet a falu elején álló családi házhoz.

A pár éve százezer euróért újonnan vásárolt finn gyártmányú Valtra traktoron térünk haza a családi házhoz. A porta melletti gépparkban több traktor és mezőgép áll bevetésre: amikor az idő engedi, mindig van munka a mezőn.

Csak biztos piacra lehet farmot építeni

Miközben a családi asztalnál megkóstoljuk a Jakab farm sajtját, vendéglátóm elmagyarázza, hogy a szomszédos Kolozson több gazda próbálkozott már a tőle kapott sajtkészítési recepttel, a végtermék mégsem sikerült ilyen ízletesre. Azt tartja, hogy a jó sajtokban mindig benne van a hely ízvilága. A minőség elsősorban a takarmányozástól függ. Mivel sajtjuk friss tejből készül, nagyon kell vigyázni a fejésre. A fejőgéppel megfejt állatok teje a sajtkészítő edényekbe kerül. Ezt a technológiát szeretnék folytatni az új sajtműhelyben is.

Jakab András nem panaszkodik. Elismeri, hogy a bürokrácia, a rengeteg papírmunka miatt egyre nehezebb agrártámogatást lehívni, de azt tartja, hogy a gazdálkodás sikere elsősorban az értékesítéstől függ. Csak olyan termékekre lehet építeni, amelyeknek biztos piacuk van.

,,Az agrártámogatást vissza kell forgatni a gazdaságba. Sok gazda amiatt bukott bele, mert a támogatásként kapott pénzből házat épített és új kocsit vásárolt, nem a mezőgazdasági termelésbe fektette be. Meggyőződésem, hogy az a jó gazda, akinek kicsi a háza és nagy az istállója. Ha a gazdálkodás jól megy, később lehet szép házat építeni és drága kocsit venni, de ez fordítva nem működik, a sorrend felcserélése balul üt ki!” – mondja búcsúzásként a kolozskarai gazda.