Beizzították a „pénzgyújtóst” adó kályhaprogramot, nehézkesen melegítenek be az önkormányzatok

A hegyvidéki települések jegyzékét egy korábbi törvényben foglaltak szerint állították össze, amelyből kiiktatták a városokat, csak községek maradtak. Erdély valamennyi megyéje érintett.

A hivatalos útmutató szerint megvásárolandó eszköz csakis fa-, brikett vagy pellettüzelésű kályha, kandalló, illetve ezek vízteres változatai lehetnek (románul sobe, termosobe, șeminee, termoșeminee). Utóbbiak előnye, hogy nem csak azt a helyiséget fűtik, ahová telepítették őket: vizet melegítenek fel, amely a ház radiátoros fűtésrendszerébe vezethető, tehát egy megfelelő kapacitású vízteres-vízköpenyes kandallóval egy egész ház kifűthető.

A megvásárolandó fűtőkészüléknek legalább 80 százalékos energetikai hatásfokkal kell rendelkeznie, meg kell felelnie az Ecodesign 2022 nevű EU-szabványnak, részecskekibocsátása nem haladhatja meg a 40 grammot, az illékony szerves vegyületeké a 120 grammot, a szén-monoxid-kibocsátása az 1500 milligrammot, a nitrogén-oxid-kibocsátása pedig a 300 milligrammot köbméterenként.

A kályha névleges teljesítményének 8 és 35 kilowatt közöttinek kell lennie, amivel akár egy 200 négyzetméteres jól szigetelt otthont is ki lehet fűteni a kormány képviselői szerint. A támogatást a megvásárolt fűtőeszköz tartozékaira, beszerelési költségeire is fel lehet használni, illetve ha szükséges, kémény beszerzésére-telepítésére is (utóbbira legtöbb 2000 lej számolható el).

Mircea Fechet környezetvédelmi miniszter a kályhaprogram pályázati útmutatójának március eleji aláírásakor úgy fogalmazott, a haszonélvezők számára harmadára csökkenhet a télen felhasznált tűzifa mennyisége. ,,Ha eddig három szekér tűzifát használtunk el, a program kihasználásával a jövő téltől csak egy szekér fára lesz szükségünk” – magyarázta. A miniszter becslése szerint a program 500 millió lejes kerete mintegy 50 000 kályha beszerzésének támogatására lesz elegendő.

Ugyanakkor a jelek szerint igencsak kétséges, hogy a (nem véletlenül) kísérletinek nevezett projekt azonnal kitörő népszerűségnek örvend majd, hiszen – mint minden más hasonló, államilag támogatott programban – máris több kérdés, akadály felmerült.

Ugyanis internetes fórumokon arra panaszkodtak az érdeklődők, hogy a hegyvidéki települések közé sorolt, azaz támogatásra jogosult önkormányzatuk nem kíván részt venni a programban vagy nem is tud róla. Ez pedig startból „elvágja” az ott lakó igénylőt, hiszen az útmutató szerint először a helyi polgármesteri hivataloknak kell kifejezniük pályázati szándékukat. Ha valaki ilyen esettel szembesült, amikor saját hivatalánál érdeklődött, azt javasolják az elsőre elutasító választ kapó lakosnak-lakosoknak, hogy írásban is fejezzék ki részvételi szándékukat az illető önkormányzat felé, amely ettől talán „összekapja magát”.

Persze kevesebbe kerülő kályhát, kandallót is be lehet szerezni, de még a fele áron beszerzett készülék önrésze sem „zsebpénz”, amit mondjuk a falun szerény körülmények között élő idős házaspár is ki tud fizetni. Ráadásul mivel utólagos elszámolásról van szó – az állami támogatás kérvényezésének utolsó szakaszában csatolni kell a számlát a beszerzésről, az AFM-nek legtöbb 60 napja van a pénz utalására –

Mivel a program haszonélvezőinek nem kell régi kályhát is „felmutatniuk”, a kezdeményezés jól jöhet az éppen házat építő lakástulajdonosoknak, viszont ők így is, úgy is modern berendezést telepítettek volna, tehát ez esetben nem érvényesül a környezetkímélő „érv”. Persze egy kis anyagi segítség mindig jól jön, ez pedig motiválhatja a régi építésű lakásuk számára új, energiahatékonyabb fűtésrendszert tervező vagy abban gondolkodó tulajdonosokat is.

Ugyanakkor szintén megrostálja az érdeklődőket, hogy a kiírás szerint nem lehet nagyobb teljesítményű kazánokat, fatüzelésű hőközpontokat beszerezni a program segítségével – legalábbis ez olvasható ki a csak kályhákra, kandallókra szorítkozó útmutatóból. Hogy pontosan milyen berendezés igényelhető, azon még szakemberek is morfondíroznak. Ugyanakkor egyes kereskedők már frissítették online kínálatukat oly módon, hogy külön felcímkézték a kályhaprogram segítségével megvásárolható termékeiket.

Mindezek ismeretében megtörténhet, hogy miközben egy nagyközség lakosai közül – ahol „futótűzként” elterjedt a lehetőség, és sokan akarnak élni vele – nem mindenki fér hozzá a finanszírozáshoz, sok más településen egyetlen pályázót sem találnak, és kihasználatlanul marad a keret.