Hiába van hatmillió euród, még nem jelenti, hogy értesz is a fürdőműködtetéshez

Nagy talány, miért nem terveztek-biztosítottak nagyobb területet a fürdővendégek számára, hogy elegendő nyugágy híján legalább a lepedőt leteríthessék a fűre, betonra. Szabad terület lenne bőven, ráadásul a közelben elhagyatott épületek is árválkodnak, amelyek csak ledózerolásra jók. A futball- és kosárlabdapálya helyett hasznosabb lett volna a napozóterület kibővítése.

Tulajdonképpen az sem szolgál a fürdő működtetőinek mentségére, hogy a lehető legzsúfoltabb napot, vasárnapot pécéztük ki a fürdőzésre. Nyeltünk nagyokat, és miután nagy nehezen mégis akadt karkötő, kifizettük a felnőttenként 70, gyermekenként 35 lejes napi belépőt (7 év alatti gyerekeknek ingyenes), elvégre ha 100–150 kilométert autózik az ember, és a környéken nincs más választása, nem fog sarkon fordulni. Hanem megvárja, amíg távoznak a három órára befizető vendégek, és felszabadul néhány karkötő. Szabad öltözőszekrény híján a csomagokat a fedett uszodatérben, sűrű bocsánatkérések közepette elhelyeztük a „kiváltságos” fürdővendégek nyugágyai fölé, a hatalmas nyílászárók alatti párkányra, aztán irány fürödni.

Bár a fürdő területén tartózkodó vendégek száma becsléseink szerint megközelítik az ezret, a kinti, 49 méter hosszú és 20 méter széles nagy úszómedence érdekes módon nem túlságosan zsúfolt. Ennek az lehet az oka, hogy a vizet nem melegítik, így nem elég csak mártózni, mozogni kell, hogy az ember ne fázzon. A másik, 25 méter hosszú sós vízű medencében már nyugodtan el lehet lebegni, tekintettel a víz erős sókoncentrációjára és 30 fokosságára.

Szóval az Erdély egykori legnagyobb sóbányájáról, Magyarország legelső sós gyógyfürdőjéről híres Marosújvár új fürdőkomplexumát csak az edzetteknek ajánlott kipróbálniuk, vagy legalábbis a vendégseregmentes napokon. Ami elsősorban azért szomorú, mert manapság, amikor egy hasonló létesítmény kivitelezése – mint látjuk – nem pénzkérdés, Marosújvár pedig egykori sóbányájának köszönhetően kiváló természeti adottsággal rendelkezik, a világ legtermészetesebb dolga lenne ellesni, miként csinálják mások – jól.

Ki lehetett volna próbálni idejében, mit tud például a Gyulai Várfürdő a magyar–román határ túloldalán, ahová évről évre román állampolgárok (közülük többségében román nemzetiségűek) tízezrei járnak kikapcsolódni előszeretettel, mivel el vannak ragadtatva a körülményektől. A szabadtéri termál- és édes vizű, hullám- és gyerek, továbbá úszómedencéktől, a benti gyógymedencéktől, a csúszdáktól, a több ezer négyzetméteres füves területtől, ahol az őshonos és ritka fafajták hűvösében kellemes a kikapcsolódás.

Tucatnyi étterem közül lehet választani, ahol a személyzet elsőre románul szólítja meg a vendéget, és minden információ román nyelven is fel van tüntetve. Mindez 3900 forintba (50 lej, 1 lej 77 forint) kerül felnőttnek, 3500-ba diáknak és nyugdíjasnak, aki pedig az AquaPalotára keresztelt fedett élményfürdőre vágyik, annak 2 600 forintos kiegészítő jegyet (hétvégi ár) kell fizetnie (gyerekeknek/nyugdíjasoknak 2100 forint).

Mindezzel egyik létesítménynek sem kívánunk reklámot csapni (az egyik nem szorul rá, a másiknak még sokat kell dolgoznia érte), összehasonlításképp állítottuk egymás mellé a két fürdőt. A körülmények amúgy is magukért beszélnek.

korábban írtuk

Mindent vissza? Megnyílik az új sós gyógyfürdő Marosújváron, ahol már csak áhított a monarchiabeli dicsfény

Az év Fehér megyei beruházásaként emlegetik a szombaton megnyíló marosújvári új sós gyógyfürdőt, amelytől „feltámadást” várnak az Osztrák–Magyar Monarchia, de még a Ceaușescu-diktatúra idején is pezsgő idegenforgalommal rendelkező városban.