Miközben a világsajtó össztüze a megalomániás diktátor ellen fordult, az utca embere idehaza rendszerváltásra még gondolni sem mert, csupán csak vezércserében reménykedett.

A román pártfőtitkár az első komolyabb „balegyenest” nem is az utca emberétől, hanem az egykori illegalistáktól, saját pártja veteránjaitól kapta. Akiket ő már régebben félreállított, s akik Ceaușescu szorult helyzetében elérkezettnek látták az időt a revansra.

És bár a levél hangneme és szóhasználata az egykori pártfejesek bükkfanyelvétől vajmi keveset különbözött, az emberi jogok és a román alkotmány sorozatos megsértésének a felemlegetése már a moszkvai új kurzus begyűrűzésére utal. A hatok levelének kezdeményezője Gheorghe Apos­tol, Gheorghiu-Dej egykori jobbkeze volt, kivitelezésében és főként Nyugatra csempészésében Silviu Brucan egykori washingtoni nagykövetre, majd Románia ENSZ-képviselőjére hárult a legfontosabb szerep.

Erre a The Times angol lap elemzője a levél közzététele után rögtön rá is érzett: „A hatok többsége a régi vezető gárda Moszkva-barát szárnyához tartozik – egyebek között ezért mozdította el őket Ceaușescu elnök –, de ebből nem következik, hogy fellépésük moszkvai ihletésű lenne. Úgy tűnik, hogy a csoport titkári szerepét Silviu Brucan professzor, a Scînteia volt főszerkesztője tölti be, amire a Nyugaton és a Szovjetunióban egyaránt meglevő jó kapcsolatai kiváltképpen alkalmassá teszik. Brucan professzor most igazolva érezheti magát, mivel 1987 novemberében magányosan közzétett első tiltakozó nyílt levelében megjósolta, hogy az elnyomáspolitika csakis teljes
elszigetelődéshez vezethet.”

Az angol hírmagyarázó arra utalt, hogy Brucan az 1987. november 15-én Brassóban kirobbant munkáslázadás után nyilvánosan intette mérsékletre Ceaușescut. Emberünkről viszont később kiderült, hogy ‘88 őszén titkos látogatást tett Moszkvában, ahol személyesen Gorbacsovnál is „tájékozódott”.

„Politikai csavargók”

Ma már nyilvánosak a román állampárt legfelsőbb vezető testülete üléseinek jegyzőkönyvei, ezekből a Conducător reakciója is rekonstruálható. Pártbeli bírálóit politikailag és erkölcsileg deklasszált elemekként aposztrofálja (pár perccel később már derbedei politici, „politikai csavargó” rangra emeli őket). Tátottszájúságot (gura cască) és persze árulást emleget, az államtitkok szigorúbb megőrzését kéri számon. A nyílt levél tartalmáról, a személyét ért részletes bírálatokról egy szót sem ejt, a témához a Vezér feleségén kívül senki sem mer hozzászólni…

Érdekes adalék, hogy az egyik aláírót, Grigore Răceanut saját üdülőházában, Kolozson őrizte a Szekuritáté, a „világ végén” rejtve el őt a fővárosba akkreditált nyugati diplomaták fürkésző-kutató tekintete elől. Konkrét pártbeli reakciókról nincsen tudomásunk, az elégedetlenség parazsa még csak a hamu alatt parázslott.

Cornea asszony Ceaușescunak címzett tiltakozásait is nyugati rádióadók tették ismertté az országban. Március idusán pedig az ismert költő, Mircea Dinescu tett közzé szatirikusan éles hangú, hosszú interjút a Liberation című francia lapban a romániai állapotokról. Közlési jogát azonnal bevonják, szerkesztőségi állásából kipenderítik, és a hatokhoz hasonlóan őt is házi őrizetbe helyezik. Odakint mintegy negyven emigráns román író szolidarizál vele, idehaza céhtársainak egy kisebb csoportja az írószövetség elnökéhez fordul Dinescu érdekében.

Szókimondó interjú a Panorámában

Alig három napra a Liberation szenzációja után újabb, ezúttal júliusra időzített bombáról van tudomásunk.

A kazettákat sikerül a határon kicsempészniük. Végül is nem kanadai, hanem a Magyar Televízió, Chrudinák Alajos Panoráma című műsora sugározta. Az a műsor, amelyet Temesvártól Szatmárig nemcsak magyarok, de (jobb híján) románok tömegei is néztek. Mai megítélés szerint ezzel az interjúval kezdődött el a románok szimpátiája Tőkés László magányos küzdelme iránt, ez alapozta meg a személye körüli, forradalomba torkolló szolidaritást.

Brucannak, Dinescunak, Tőkésnek vajmi kevés köze van egymáshoz, de a decemberi események e három jövendő szereplőjének hírnevét a köztudatban 1989 márciusa alapozta meg. Bibliai metaforával élve: Gyümölcsoltó Boldogasszony márciusi örömhíre a decemberi megváltó karácsonyt előlegezte.

Krajnik-Nagy Károly