Emlékművet állítanának Szoboszlayéknak Csíkszeredában

Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester a Krónika megkeresésére elmondta, szívügyének tekinti a kezdeményezést, és felajánlotta, hogy támogatni fogja az emlékműállítást. Mint mondta, korábban az önkormányzat is tervbe vette, hogy emlékhelyet alakít ki a Szoboszlay-per tíz vértanújának tiszteletére – erről az elöljárónak konkrét elképzelései is vannak. „Azt szeretném, hogy ezt az emlékművet az ’56-os emléktéren, a Gloria Victis-emlékmű szomszédságában állítsuk fel. Azt szerettük volna, ha az elítéltek kivégzésének 50. évfordulója alkalmával, azaz 2008-ban már kivitelezzük a tervünket, ezt akkor sajnos nem tudtuk megoldani. Természetesen örülök a kezdeményezésnek, és támogatni fogom az emlékműállítást” – hangsúlyozta a csíkszeredai elöljáró.

Amint arról korábban beszámoltunk, hároméves pereskedés után a kolozsvári táblabíróság idén májusban felmentette az 1958-as Szoboszlay-per 57 elítéltjét. Az egykori katonai törvényszék által hazaárulással vádolt Szoboszlay Aladárt és további kilenc társát még az év szeptember elsején kivégezték, a többieket börtönbüntetésre ítélték. Az 57 személy közül ma már csak hárman élnek: Ferencz Ervin, Orbán Péter és Orbán Etelka. A hozzátartozók a mai napig sem szereztek tudomást szeretteik holttestének a hollétéről. A csíkszeredai Orbán Péter és nővére, Etelka annak idején börtönbüntetéssel megúszta, ám apjukat kivégezték. Orbán Péter hét évet töltött a temesvári, aradi, zsilávai, galaci és marosvásárhelyi börtönökben a rászabott huszonötből. Kegyelemben részesült, de polgári jogait a mai napig sem kapta vissza. Testvére, Etelka öt év után szabadult. A ma Csíkcsomortánon élő nőt azért ítélte el a katonai törvényszék, mert nem tett feljelentést apja és bátyja ellen.

Kopjafaállítással tisztelegnek Baróton

Október 23-án kopjafát állítanak az erdővidéki politikai elítéltek emlékére Baróton, a Petőfi utcában – tudtuk meg Benkő Emőke helyi pedagógustól, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) helyi szervezetének alelnökétől. Mint mondta, a kopjafára három réztábla kerül, melyekre a 48 erdővidéki politikai elítélt nevét írják rá. A kopjafaállítást a Bardoc-Miklósvárszéki Történelmi Vitézi Rend kezdeményezte.

A Szoboszlay-perről

Szoboszlay Aladár 1925-ben született Temesvár-Mehalán, Kolozsváron érettségizett, majd 1948-ban szintén Temesváron szentelték pappá. Négy évig a közeli Pécskán szolgált, majd káplánként visszakerült a Béga-parti városba. Itt kezdte el 1956 végén megírni a Confederatio című művét, amelyben kifejtette nézeteit egy Arad központú, közös román–magyar konföderáció létrehozásáról. Ennek megvalósítására már ’55-ben társakat keresett és talált. Legfőbb segítője Reusz Klára és Alexandru Fântânaru aradi román ügyvéd lett. Azt tervezték, hogy a magyar forradalommal egy időben Romániában is forradalmat robbantsanak ki. Fântânaru felvette a kapcsolatot a Fogaras környékén bujkáló kommunistaellenes román partizánokkal, valamint a mozgalomba sikerült beszerveznie egy páncélos ezredest, akinek az lett volna a feladata, hogy egységeit Caracalból a fővárosba vezesse, és megszállja a stratégiailag legfontosabb épületeket, amihez felfegyverzett székely katonák is csatlakoztak volna.

Szoboszlaynak több csíki embert is sikerült bevonni a szervezkedésbe, így a mozgalom egyik központja hamarosan Csíkszereda lett. Az államhatalom viszonylag hamar tudomást szerzett a szervezkedésről. Egy Iosif álnevű besúgó jelentette fel a szervezkedőket, aki maga is beépült a mozgalomba. Ezek után a Szekuritáté emberei letartóztatták a konspiráció résztvevőit, majd a Kolozsváron sorra kerülő, Szoboszlay-perként ismert eljárásban 57 személyt ítéltek el. Közülük 11-et golyó általi halálra, a többieket pedig átlagosan 17 esztendő szabadságvesztésre. A 11 halálraítéltből végül 10-et végeztek ki, köztük Szoboszlayt Aladárt is.