Egy szoborállítás történetéről – kissé másként a marosvásárhelyi Bethlen Gábor-emlékesten

A lemondatott elnök és ügyvezető kollégája, valamint a szintén „holtvágányra helyezett” Magyary Előd egykori önkormányzati frakcióvezető voltak azok, akik megvívták a csatát, amelynek sikere a szobor felállításához vezetett.

Bürokratikus akadályok

Két éven keresztül számos bürokratikus – hol rosszindulatból, hol tudatlanságból eredő – akadályt kellett leküzdeniük addig, amíg az egész alakos szobor a helyére került. Mivel az elmúlt húsz évben a városháza egyetlen szobrot sem állított saját kezdeményezéséből és pénzén,

Az már csak tetézte a problémát, hogy az alkotó, a marosvásárhelyi származású Harmath István magyarországi lakcímmel, cége anyaországi adószámmal és bankszámával rendelkezett.

Kiderült, hogy Marosvásárhely önkormányzata addig soha nem kötött határon túli partnerrel szerződést, és nem utalt külföldi bankba pénzt. Az ügy előrehaladásával a Dorin Florea-féle adminisztráció újabb és újabb okiratokat kért, ezzel is fékezve a munkát, és annak végzőinek a lendületét. Arról nem is beszélve, hogy az RMDSZ által korábban szervezett pályázatot hivatalosítani kellett, ami lényegében annak „újrajátszását” jelentette, ezúttal az önkormányzat égisze alatt.

„Ezek mind-mind olyan akadályok voltak, amelyeken most csak mosolyogni tudunk, de akkor bizony sokat bosszankodtunk. Nekünk kellett elvégeznünk a megrendelő, azaz a városháza dolgát, mégpedig úgy, hogy a városházi alkalmazottak némelyike csak ámult és bámult, vagy unottan vonta a vállát, egyszóval fékezett, akadályozott, vagy jobb esetben, nem tett semmit” – vázolta Kali.

„A művelődési minisztérium visszaküldte javításra a dokumentációt, aztán a járványhelyzet késleltette az ügyintézést. A szobor már 2019 novembere óta Sánta Csaba szovátai műhelyében kiöntve várta elszállítása és a felállítása napját” – vázolta a folyamatot Kali, aki több kulisszatitkot is megosztott. Olyanokat, amelyek ma már komikusnak tűnnek, de akkor majdhogynem tragikusnak bizonyultak.

Mások avatták

„Amikor 2018-ban elénk került egy kihívás, nem lamentáltunk sokat: meg kell tenni, amit lehet – gondoltuk. A sors úgy hozta, hogy az út végén, mikor már mindent végigjártunk, és a szobor a talapzaton állt, a leplet már nem mi húzhattuk le róla. Ellenben egy salamoni példával élve, mi tudjuk az igazat, és örülünk, hogy áll a szobor, a többi részlet... már csak részlet” – tette hozzá Kali István. Az avatás hálás feladata már az új vezetőségre és Soós Zoltán frissen megválasztott elöljáróra maradt. Az egykori RMDSZ-elnök Vass Levente arról beszélt a Studium termét zsúfolásig megtöltő közönségnek, hogy miután 2018 és 2020 között más felelőtlen kampányígéretét vitték tovább, akár ellenzéki magatartást is tanúsíthattak volna. A közösségi ügy és a Bethlen Gábor iránti tisztelet viszont fölülírt mindenféle sérelmet.

Beszélt arról, hogy a fejedelem nemcsak a kor divatja miatt viselt kontyot, hanem gyakorlatiasságból, ugyanis a lobogó haj zavarta volna lovaglás közben. Kiselőadásában a marosvásárhelyi közíró kitért arra is, hogy a fejedelem korának Erdélyét miért illetik „tündérországi” jelzővel: ez a közhiedelemmel ellentétben, négy évszázaddal ezelőtt egyáltalán nem számított hízelgőnek.

Az 1600-as években a tündér a boszorkány szinonimája volt. A történész arról is beszélt, hogy a fejedelem ugyan szorgalmas ifjú volt, ám mégsem számított iskolázott embernek. Mindemellett pontosan negyvenkétszer olvasta el a Bibliát, kitűnően elsajátította a török nyelvet, nagyszerű mecénás volt, és tudósokkal vette körül magát. Marosvásárhelyt azért emelte 1616-ban szabad király városi rangra, mert növelni szerette volna Erdély polgári lakosságát.

A városépítőként számontartott elöljáró sétányt és szabadkőműves-páholyt nevezett el róla, és az éppen akkor épülő Kultúrpalota egyik festett ablakán is helyet talált neki. „Bernády volt az, aki lényegében megteremtette a Bethlen-kultuszt. A fejedelem személye igazán Trianon után értékelődött fel, ekkor kezdtek egyre gyakrabban hivatkozni pragmatikus politikájára, ekkor jelentek meg az első életrajzok. 1980 után a Román Kommunista Párt is megengedte, hogy írjunk Bethlen Gáborról – persze csak óvatosan, szőr mentén, lehetőleg kevés magyar vonatkozással” – emlékezett Spielmann.

Katyi Antal kamerájával hónapokon keresztül követte a bonyolult munkafázisokat, majd egy 35 perces dokumentumfilmbe foglalta össze. Az est a tömeg főtérre való vonulásával végződött. A résztvevők 49+1 szál fehér szegfűvel és koszorúval tisztelegtek a 49 évesen elhunyt fejedelem szobra előtt. A jelenlegi városvezetők tegnap délelőtt rótták le kegyeletüket.