Egy csésze fekete mellett a magány leküzdéséről a brassói közösségi kávéházban

Ez akkor a legjobb és legeredményesebb, ha közösségben történik, ahol a tagok számíthatnak egymásra” – mondta a szakember.

Kávéházi találkozók fiataloknak és időseknek

A közösségi kávéház különlegessége, hogy nem csupán az idősek előtt nyitott, hanem a fiatalabb generációt is meg kívánja szólítani. A terapeuta úgy látja, hogy az aktívan dolgozó fiatalok nincsenek ahhoz szokva, hogy a magányról és egyéb nehézségeikről beszéljenek, ugyanis az emberek többsége nem tanulta meg, hogyan kommunikáljon a hasonló életérzésekről

– hangsúlyozta Friedl Beatrix.

A pszichiáter arra is kitért, hogy a jövőben egy egész eseménysorozatot terveznek a kávéházi beszélgetésekből. Az elgondolás szerint egyszer egy hónapban az időseket és egy alkalommal az aktívan dolgozó fiatalokat várják az eseményekre. Hozzátette, azért döntöttek úgy, hogy két csoportot indítanak, mert eltérőek az érdeklődési körök, az élmények és tapasztalatok. A közösségi kávéház foglalkozásain bárki részt vehet, nincs előzetes regisztrációhoz kötve a részvétel – jegyezte meg.

A szakember azt is elmondta, hogy a pandémia ideje alatt a pszichiátrián különösen érződtek a pácienseken a koronavírus lelki hatásai. Az emberek fokozottan elhidegültek egymástól, már elszoktak attól, hogy kapcsolódjanak egymáshoz, főleg érzelmileg. Alapjaiban megváltoztak a társas kapcsolatok, ezért is tartja elengedhetetlennek, hogy visszakerüljünk oda, ahol a járvány előtt voltunk, ami habár nem volt tökéletes azelőtt sem, de mindenképp szorosabb kötelék volt a közösség tagjai között. „Egy szintén a pszichiátrián dolgozó kollégámmal beszéltünk arról, hogy az emberek az utóbbi években megváltoztak. Mely részben a rengeteg nyomásnak köszönhető, illetve a folyamatosan mediatizált haláleseteknek” – magyarázta a pszichoterapeuta.

Habár most már megtanultunk élni a vírussal, mégis amikor egy közösségben kiderül, hogy valaki megfertőződött, megijednek az emberek, még mindig ott van a gondolat, hogy mi történik, ha intenzív osztályra kerül vagy meghal. Az ehhez hasonló esetekből is látszik, hogy mély nyomokat hagyott a koronavírus mindannyiunkban – részletezte a pszichológus.

Ez pedig egy őszinte kapcsolódást eredményez, amely feltételezi, hogy ha két órát valaki leül egy ismerőssel kávézni, akkor ott van százszázalékosan, és nem arra gondol, hogy milyen jó a másiknak, hogy milyen jól összejött számára az élet.

„Bízom abban, hogy jól végzem a dolgomat, akkor következőkor többen jönnek el, mert az emberek továbbadják a kávéház hírét. Lehet, hogy éppen az a bácsi vagy néni, akinek nincs bátorsága részt venni a kávéházi foglalkozásokon, az információ eljut hozzá, és ellátogat ide. Ha nem is nyílik meg rögtön, más emberek történetei támpontot és segítséget nyújthatnak számára. Lényeges az, hogy megértsük, azért vagyunk, hogy segítsünk egymáson, és saját lelki egyensúlyunkkal is foglalkozzunk” – mutatott rá a szakember. Hozzátette, nem számít, ha kis lépésekben haladnak, kulcsfontosságú, hogy elinduljanak a változás és változtatás útján.