– Alig egy éve annak, hogy először vállalt aktív politikai szerepet, mégis a Magyar Polgári Párt tagjainak jelentős része önt látja megfelelőnek a pártelnöki tisztség betöltésére. Mivel magyarázza?

– Az elmúlt időszakban egyértelművé vált, hogy a párt tagságának tekintélyes része úgy gondolja, az MPP elnökségének tevékenysége nem felelt meg az elvárásoknak, és hogy a párt élén váltásra, tisztújításra van szükség. Ez az igény csak részben szól a személyemnek. Nyilvánvaló, hogy az újságírói múltam, illetve az önkormányzati választásokon való részvétel bizonyos ismertséget biztosított, de én azt hiszem, ha nem lenne az amúgy általam teljesen reálisnak tartott változási elvárás a tagság körében, akkor a nevem fel sem merült volna.

– A kongresszust megelőzően számos kritika érte a párt elnökségét. Véleménye szerint melyek a legfőbb kifogások, miért kell a pártbejegyzés után alig egy évvel megújulásról, tisztújításról beszélni?

– Úgy gondolom, a pártvezetés, valamint a párt jelenlegi elnöke iránti elégedetlenséget hiányos tevékenységük váltotta ki. A kritikák létjogosultságát véleményem szerint az esetenként hosszú ideig tartó, hézagos belső kommunikáció, valamint az önkormányzati választásokat követően hónapokig tartó tetszhalálállapot magyarázza. Mindez olyan periódusban történt, amikor a megválasztott önkormányzati képviselőknek, illetve településvezetőknek igen nagy szükségük lett volna az országos elnökség bátorítására, irányítására, nem utolsósorban arra a tapasztalatra, amelyet Szász Jenő a polgármestersége idején felhalmozott. Hatalmas elégedetlenséget váltott ki ugyanakkor az elnökségnek az a döntése, hogy a párt ne induljon a parlamenti választásokon. Ezt a többség rossz, kártékony döntésnek tartja, sokan úgy gondolják, hogy nagyon fontos lehetőséget szalasztottunk el. A jelenlegi elégedetlenséget az is táplálja, hogy a párt vezetősége az utóbbi időben minden eszközt bevetett annak érdekében, hogy megőrizze hatalmát, éppen akkor, amikor rengeteg tennivalóról és tisztáznivalóról kellett volna beszélni. Sajnálatos tény az is, hogy a körvonalazódó kongresszusi napirend szerint az Országos Tanács gyergyószentmiklósi ülésén a párt ünnepelni készül, legalábbis ezt a hangulatot generálja az elnökség, és úgy tűnik, nem a fontos kérdések megvitatására kíván koncentrálni.

– Az MPP elnökségét kritizáló párttagokat, többek közt önt is azzal vádolja Szász Jenő, hogy vissza akarják terelni a szervezetet az RMDSZ-be…

– Szerintem önmagáért beszél ez a fajta vádaskodás, és nem kívánom kommentálni. Az MPP jelenlegi elnökét gyakorlatilag tárgyalásképtelennek, szalonképtelennek nyilvánította az RMDSZ, amivel én természetesen nem értek egyet, és úgy gondolom, hogy az MPP teljes tagságára rossz fényt vet – ezen szerintem érdemesebb volna elgondolkodni. Úgy látom, egy tiszta lappal induló, kommunikatívabb, értelmes kompromisszumokra kész vezető csak jót tenne az MPP-nek, ellenkező esetben ez az elszigetelődés tovább folytatódhat.

– Milyen programjavaslatokkal áll elő a kongresszuson, véleménye szerint, melyek lennének a prioritások a pártépítés további folyamatában?

– Néhány olyan javaslatot készülök tenni a szombati kongresszuson, amelyek hitem szerint a pártvezetés struktúrájának és tevékenységének megtisztulásához, a párttagok hitének és bizalmának a visszanyeréséhez vezethetnek. A tisztújítás tárgyalása helyett az alapszabály módosítására szeretném inkább felhívni a figyelmet, ezen belül az alapszabály tisztségválasztásra, tisztújításra vonatkozó paragrafusainak sokkal demokratikusabbá tételére gondolok. A jelenlegi alapszabály értelmében az elnökség jelöli az elnököt, illetve az elnök jelöli az elnökséget, a küldötteknek pedig csak rábólintási joguk van. Azt szeretném, ha ezek a szabályok a demokratikus választást tennék lehetővé. Nem fogok elnökjelöltként indulni a szombati kongresszuson, azt kívánom javasolni a jelölteknek, hogy ez a kongresszus ne foglalkozzék ilyen értelemben személyi kérdésekkel. Ugyanakkor olyan döntést szeretnék kérni a jelöltektől, hogy fél éven belül rendkívüli tisztújító kongresszust rendezzen az MPP. Úgy ítélem meg, hogy fél év elég lehet ahhoz, hogy kialakuljon a tisztségre pályázók köre, és az MPP-tagok programok, elképzelések mentén tudják kialakítani a véleményüket, preferenciáikat. Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, természetesen vállalom a megmérettetést a kongresszuson. Azt remélem, hogy Szász Jenő is ugyanúgy érzékeli ezt a kártékony feszültséget, amely az MPP-ben uralkodik, mint én, és felelőséggel fog közeledni a témához.

– A szervezet több tagja nyílt levélben kérte önt az elnökjelöltség elvállalására. Miért döntött úgy, hogy mégsem indulna egy ilyen megmérettetésen?

– Nem tartom jónak, időszerűnek, hogy éles versenyhelyzetet teremtsünk, mert, mint mondtam, olyan mértékű feszültséget érzek az MPP tagságának körében, olyan több táborra való szakadást, ami botrányos következményekkel járó kongreszszust eredményezhet. Nem taktikai okok miatt halogattam a döntést. Az állapot hosszú mérlegelése, a fokozódó ingerültségnek a felmérése volt az oka annak, hogy sokat töprengtem. Nem az a legfontosabb kérdés szerintem, hogy Szász Jenő vagy Csinta Samu vezesse-e az MPP-t. Ennél fontosabb, hogy demokratikusabb párttá alakuljon a szervezet. Az egyszemélyes döntések – amelyeknek utólag kíván a mindenkori vezető elnökségi legitimitást szerezni – köszönő viszonyban sincsenek azokkal az elvekkel, amelyek miatt az MPP megalakult, és amelyekért nagyon sokan a polgári párthoz csatlakoztak. A maszatolás, ködösítés régi, rossz emlékeket idéz fel, azokat a taktikákat, amelyeket eddig kizárólag RMDSZ-sajátosságként emlegettek az MPP-sek. Lássuk be: nagyon sok szempontból ugyanarra a szintre süllyedt a pártvezetés.