Bolyai Mementó: élőlánc és megemlékezés Kolozsváron

Somai József, a Bolyai Egyetem Barátai Egyesületének (BEBE) elnöke leszögezte, ha kell, pert indítanak a Bolyai Egyetem visszaállításáért. Ünnepi köszöntőjét négy előadás követte. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) képviseletében Görömbei András Magyar egyetem és tudományosság fontossága kisebbségi helyzetekben címmel tartott előadást, majd Balázs Sándor nyugalmazott egyetemi tanár Út az egyesítésnek nevezett felszámoláshoz című előadása következett.

Csetri Elek Csendes Zoltánra, a Bolyai Egyetem utolsó rektorára emlékezett, aki az egyetem beolvasztása után öngyilkos lett, majd Dávid Gyula irodalomtörténész Szabédi Lászlóról szóló előadását hallgathatták meg a résztvevők.

Az erdélyi magyar ifjúsági szervezetek erre az alkalomra esszépályázatot hirdettek, az egykori Bolyais diákok és tanárok számára, Iskola a határon, a Bolyai Egyetem múltja és jövője címmel. Az öt beérkezett pályázat elbírálásában a Krónika is részt vett, és az ifjúsági szervezetekkel közösen Asztalos Lajos 1959: a Bolyai Tudományegyetem felszámolása – Személyes élmények című pályázatát találta a legjobbnak.

A díjátadót követően az ugyancsak e témát feldolgozó Fehér Könyv az erdélyi magyar felsőoktatás kálváriájáról című kötetet mutatta be Bakk Miklós politológus, egyetemi docens, valamint Somai József BEBE-elnök, a könyv szerkesztője. A könyvbemutató után Kónya Hamar Sándor, volt EU-parlamenti képviselő előadása, majd a Memento1959 című kisfilm vetítése következett. Délután a program keretében Csendes Zoltán és Szabédi László sírjánál koszorúztak.

A megemlékezés-sorozat záróakkordjaként a szervezők a BBTE főépülete elé hívtak minden érdeklődőt, hogy megemlékezzenek az ötven éve felszámolt Bolyai Egyetem jogtalan egyesítéséről, és felhívják a figyelmet, hogy a magyar közösség fejlődésének záloga az anyanyelven való oktatás, az önálló magyar egyetem létrehozása.

Nyolc előtt pár perccel, még csak néhány beszélgető csoportot lehetett látni a Farkas utcában, a hangosító berendezés és néhány rendőr jelenléte jelezte, hogy valami készül. Közben a szervezők a járdára terelték az összegyűlteket, mert, mint mondták, az út elfoglalására nincs engedélyük. „Már útonállók sem lehetünk!”- jegyezte meg valaki a tömegből, többen nevettek, néhányan morogtak rajta.

Elkezdődött a megemlékezés, miközben a résztvevők a Bolyai egyetem történetét, a tanárok, diákok, meghurcoltatását, később a folyamatos tüntetésekről szóló beszámolókat hallgatták, lassan mindenki kezébe gyertya került, a tömeg duzzadt, szivárogtak az emberek a főépület elé.

Jelen volt, és felszólalt Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke, aki gratulált a fiatal szervezeteknek, hogy példát mutatnak a politikusoknak, hogyan álljanak ki a jó ügyért. Az alelnök elmondta: „Tőkés László üzenetét és szolidaritását hozom, és közvetítem mindazt, amit Tőkés László az elmúlt húsz évben tett a magyarságért, s biztosíthatom önöket, hogy továbbra is a frontvonalon áll majd.”

Éhn József, a Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért elnöke is felszólalt: „Az erdélyi példa nem egyedülálló. Vajdaságban nincs magyar egyetem, Berekszászon is az utolsókat rúgja a magyar nyelvű oktatás. Értetlenül állunk itt, hisz az Európai Unió az esélyegyelőségtől és a szolidaritástól hangos. Mi csak azokat a jogokat kérjük, ami mindenkinek kijár Európában.”

A megemlékezésen jelen volt Füzes Oszkár, bukaresti magyar nagykövet is. Asztalos Lajos, az Iskola a határon, a Bolyai Egyetem múltja és jövője elnevezésű esszépályázat nyertese fáklyával gyújtotta meg az első gyertyát, melynek üzenete: magyar egyetem nélkül nincs nemzeti tudat. Ezt a lángot adta tovább mindenki, hogy az este fénypontja valósággá váljon.

A résztvevők ezután a BBTE főépületének Farkas utcai oldalán sorakoztak fel a gyertyákkal, és a magyar himnusszal zárták az estét.