Beszélt nyelv, magyar nyelv

Szó sincs lebecsülésrõl, tudom ugyanis, mit jelent szórványban élni, ott dolgozni idegen nyelvi környezetben. Tudom ezt annak ellenére, hogy sosem jártam a szóban forgó sajtótermék szerkesztõségében. És azt is tudom: a szórványban élõ szív-lélek magyar ember igen érzékeny anyanyelvi tudására, ráadásul könnyen sebezhetõ az érzelemvilága.

Ne vegye rossz néven a szerkesztõ úr, ha sorai olvasása közben hirtelen arra a nyelvmûvelõ kötetre gondoltam, amelynek egyik cikkében egyebek mellett ez olvasható: …egy apró vegyes ajkú faluban egy idõs magyar parasztasszony így mentegetõzött, amiért hiányzott az istentiszteletrõl: Egész nap nem még bírtam felkelni, csak álltam az ágyban (am stat in pat). A könyv szerzõjének az a következtetése, hogy szórványban jól vagy rosszul, de használni kell a nyelvet, beszélni kell, mert ha valaki sehogy sem beszél, nagyobb baj, mintha helytelenül beszél.

Érvényes ez bizonyos mértékben a Hivatalos Közlönyre is, így látja ezt ön is, amikor azt írja a Krónika említett lapszámában, hogy fordításaik olyanok, amilyenek, jók, rosszak, érthetõk, érthetetlenek, de legalább 57 éve rendelkezésünkre állnak, ami a határon túli magyarság számára igencsak tiszteletre méltó teljesítmény.

Valóban az, mondom magam is, a politika szemüvegén át nézve a kérdést. A nyelvmûvelõ optikája azonban egy kicsit másabb: olyan nyomdai terméknek tekint szélesebb olvasótáborhoz szóló kiadványt, amely még ráadásul jogszabályokat, törvényszövegeket közöl. Ezért a közérthetõség, nyelvhelyesség mércéjét magasabbra kell helyeznünk, mint a hétköznapi beszéd esetében, már csak azért is, mert amint az egyik budapesti jogtudós mondta: a jogszabályok titkosírásszerû megfogalmazása önellentmondás, hisz a törvény ismerete mindenkire nézve kötelezõ.

A titkosírás jelzõ a román jogi nyelvre is érvényes! A szakirodalom már évtizedek óta azt sugallja, hogy Európa-szerte ráférne a megreformálás a jogi nyelv(ek) re. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének két évvel ezelõtt Sepsiszentgyörgyön tartott értekezletén épp a román Hivatalos Közlöny nyelvhasználata volt az egyik téma. Kolozsvári egyetemi tanárok, nyelvész szaktekintélyek és alkotmányjogászok vizsgálták a kérdést. A szakemberek szerint a tapasztalható nyelvi bajok orvoslására magas szintû fordítóképzést kellene indítani az egyetemi karokon. Az értekezleten jelen volt a Hivatalos Közlöny két fiatal munkatársa is.

Az Ön által felrótt „székelyes kifogásolás\" ellen tiltakozom. Ezen túlmenõen: Székelyudvarhelyen is, Csíkszeredában is – akárcsak a magyar nyelvterület bármelyik más részén – akadnak ugyan nyelvi hibák a mindennapi beszélt nyelvben, azonban ott még nem tartunk, hogy elektrikás fakturát fizessünk villanyszámla helyett…

Legdrágább és legféltettebb nemzeti kincsünk, magyar anyanyelvünk õrzésének és védésének szándékával köszönti önt

Komoróczy György nyelvmûvelõ, Székelyudvarhely