Az utolsó erdélyi polihisztor „szent nyelvű” örökségét ismertetik Kolozsváron

A gyűjtemény néhány darabját 2023 tavaszán kiállítás keretében is bemutatták: a Szanszkrit – a szent nyelv című tárlatot a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) működő Indiai Tanulmányok Központ (vezetője: Mihaela Gligor) szervezte, együttműködésben a Román Akadémia George Barițiu Történelmi Intézetével és az Akadémiai Könyvtár kolozsvári fiókjával. A mostani, augusztus 7-én, csütörtökön sorra kerülő műhelyrendezvény a kiállítás szellemi örökségét viszi tovább, és annak folytatásaként kívánja újraértelmezni Brassai Sámuel tudományos és kulturális hagyatékát.

Ez volt a 2023-as kiállítás egyik célja is, amelyhez a most induló projekt is szorosan kapcsolódik” – hangsúlyozta. Rámutatott, Brassai Sámuel volt az első erdélyi szanszkritista, akinek tulajdonában több mint 100 szanszkrit nyelvű kiadvány, köztük több ritkaságszámba menő könyv volt, ami személyes könyvtárának felbecsülhetetlen kincse.

a nagy költő és drámaíró, Kalidásza verseit tartalmazó kötetek, a szanszkrit nyelvtannal kapcsolatos művek, asztronómiával, matematikával foglalkozó könyvek egyaránt megtalálhatók. „Emellett a hagyatéknak nagyon értékes darabjai azok a Brassai-kéziratok, amelyek különböző szanszkrit nyelvű szövegek fordításait, nyelvtani-filológiai feljegyzéseket, szótárértékű szanszkrit–magyar szókincsjegyzékeket tartalmaznak” – magyarázta az egyetemi oktató.

Ez talán annak is köszönhető, hogy a magyarságot a keleti eredet és őshaza kérdése nagyon régóta foglalkoztatja” – mutatott rá Szenkovics Dezső. Kifejtette, elég csak a Brassaival kortárs székelyföldi születésű Kőrösi Csoma Sándorra gondolni, aki a modern tibetológia mint tudomány létrejöttének egyik kiemelkedő alakja, a tibeti–angol szótár és a tibeti nyelvtan megalkotója, aki éppen annak reményében vállalta a nehézségekkel és megpróbáltatásokkal teli, kockázatos utazást, hogy rátaláljon a feltételezett őshazára.

Megjegyezte, érdemes megemlíteni a méltánytalanul elfeledett Szentkatolnai Bálint Gábort is, aki Csoma halála után két évvel látta meg a napvilágot. Nagy székely elődjéhez hasonlóan őt is érdekelte az őshaza és a keleti rokon népek kérdése, ezért több alkalommal is hosszabb időt töltött Keleten. Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai expedíciójának megbecsült tolmácsaként jutott el Indiába, ahol elsajátította a tamil nyelvet, majd nyelvi kutatásainak eredményeit tudományos értekezésben foglalta össze.

Ezért gondolom azt, hogy a tudományos elhivatottság, a spirituális keresés és a nyelvi kíváncsiság egyszerre jelent meg Brassainak a szanszkrit művek iránt kialakult gyűjtői szenvedélyében” – fejtette ki Szenkovics Dezső.

Hozzátette, nehéz egyértelmű választ adni arra, hogy a Brassai korabeli tudós világ milyen India-képpel rendelkezett. Nagy általánosságban talán annyi mondható el, hogy a 18. század végén, 19. század folyamán romantikus India-kép volt jellemző magyar nyelvterületen, később, az indológia, a tibetológia meghonosodásával és a kiváló magyar nyelvészek, történészek, művészettörténészek, valláskutatók publikációinak köszönhetően ez az India-kép sokkal árnyaltabbá, sokrétűbbé, komplexebbé válik.

Mint fogalmazott, az utolsó erdélyi polihisztor által hátrahagyott szanszkrit gyűjtemény és az ehhez társuló saját kéziratok, jegyzetek, szókincsgyűjtemények fontos mérföldkövei a magyar, és ezen belül is az erdélyi India-kutatásnak.

amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy Brassai halálát követően több mint nyolc évtizedet kellett várni arra, hogy Erdély, Kolozsvár egy újabb nagy formátumú szanszkritistát adjon az indológiának Szántó Péter Dániel személyében. Az indiai–magyar kulturális kapcsolatok több mint ötszáz éves történetének fényében azt gondolom, hogy az ilyen példák fontos mérföldkövek a következő India-kutatók generációi számára is” – fejtette ki az egyetemi oktató.

Brassai az unitárius vallásba született bele, és élete végéig mély hitű hívő ember maradt, amiről több alkalommal is tanúvallomást tett. A Nagy Lélek hindu családban született, és annak ellenére, hogy látta saját vallása hibáit, amelyek ellen számos alkalommal fel is szólalt, mindvégig megmaradt hithű hindunak” – sorolta a hasonlóságokat Brassai és Gándhí között az egyetemi oktató.

Hozzátette, ezenkívül mindketten elkötelezetten felléptek az emberi szabadság érdekében. Brassai tette ezt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, amikor nemcsak az unitárius kollégium diákjait biztatta cselekvésre, hanem 1848 decemberétől 1849 augusztusáig tisztként is szolgált Bem táborában. Ugyan teljesen más eszközökkel és módszerekkel, de Gándhí is hasonló célokat fogalmazott meg, amikor mondhatni az egész életét feláldozta a brit kolonialista elnyomás ellenében, a szabad és független India érdekében végzett erőszakmentes politikai ellenállási mozgalom meghatározó személyiségeként.

korábban írtuk

Júniusban kezdik a torockószentgyörgyi vár megerősítését, Brassai Sámuel szülőházát is felújítják

Júniusban elkezdődnek a torockószentgyörgyi vár megerősítésének kivitelezési munkálatai, valamint nyolc hagyományos házat, köztük Brassai Sámuel szülőházát is felújítják a Fehér megyei faluban – közölte Deák Székely Szilárd, Torockó polgármestere.