Arra van szükségünk, hogy a valamikori csoda begyűrűzzön a mi életünkbe – Kovács István unitárius püspök karácsonyi üzenete

Kétezer év távlata, de hasonló életérzés: félelem, bizonytalanság!

Ahhoz, hogy ez a heródesi időkhöz hasonló ránk nehezedő köd felszálljon, ugyanarra van szükségünk, mint ami kétezer évvel ezelőtt eloszlatta a nyomasztó reménytelenség ködét: karácsony valóságára. Arra van szükségünk, hogy a valamikori csoda begyűrűzzön saját életünkbe is, és megláthassuk, hogy karácsony igazi szereplőivé válva van esélyünk megélni az emberi létezés teljességét, ami eloszlat minden félelmet és bizonytalanságot.

József szemében szeretetteljes aggodalom, gondoskodó törődés. Szállást kér, Máriát őrzi, félti, védi. Munkától kérges erős ács keze biztonságot sugall és mégis gyöngéd.

Mária fáradt, de tekintetében erő. Olyan erő, és olyan szeretet, ami puha gyolcsba göngyöli a világot, ringatja és oltalmazza. Az isteni, feltétlen szeretetnek a tükörképe ez. Szüksége van a világnak Máriákra, akik ilyen erővel és hittel féltik és oltalmazzák a rájuk bízottakat.

És végtelenül nagy szükségünk van az új élet, a gyermek közelségére. A születésük örömüzenetet, evangéliumot hordoz a világ számára. Nem csak azért, mert a jövő zálogjai, hanem ezért is, mert a jelenben, újra meg újra szembesítenek azzal, hogy mennyire távolodtunk el velünk született legtisztább, legigazabb valónktól.

És ott a szent család a maga egymásra utaltságában, melegségében, intimitásában. Mintegy példát mutatva az egész emberiségnek arról, hogy mit is jelent Isten országa a földön. Ezt az intim, meghitt, közvetlen életet jelenti. Jelképesen pedig azt a szeretetközösséget, amelyben helye van minden embernek: kivetettnek, árvának, magányosnak egyaránt. Kell, nagyon kell a család megtartó ereje individualista, magányban vergődő világunknak.

Az angyal a hideg éjszakában didergő pásztorokat szólítja meg. Könnyű elképzelnünk őket, ahogy ott állnak a sötét éjszakában, és kifordított bundájukra kiül a tél. Szerény, szelíd, egyszerű emberek, de erős hitűek. Talán fel sem tudják igazán fogni a történteket, álomszerűnek tűnik az angyali hang, szemfényvesztőnek a fényes csillag,

És kellenek a napkeleti bölcsek is, akik válaszokat keresnek, az élet értelmét és az ember helyét keresik. Csillagokra néznek, magasságokat kémlelnek, és ezerszer is útra kelnek, mert van hitük abban, hogy rátalálnak életük értelmére.

Kedves Józsefek, Máriák, gyermekek, meghitt családok, angyalok, pásztorok és bölcsek, az idei karácsonyban és mindenkor ti kelletek ahhoz, hogy a karácsonyi csoda, valósággá váljon.

Hogy annak a szeretetnek a hullámverése legyen tetten érhető emberi kapcsolatainkban, közösségeinkben, önmagunkkal és a jó Istennel ápolt kapcsolatainkban is.