Adományokra vár a szatmári zsidó hitközség

A megyeszékhelyen jelenleg 45 zsidó vallású lakos él, 27 személy már 60 év fölötti. Az 1898-ban épült nagy zsinagógában 1965 óta kiállításokat és komolyzenei koncerteket tartanak. Alacsony létszámú hitközösségről lévén szó, szombatonként a kisebb, 1929-ben létesített imaházat használják a rituálék celebrálására.

„Volt a városban egy harmadik, kisebb és sokkal régebbi templomunk is, de megrongálódott szerkezete miatt két évvel ezelőtt összeomlott – magyarázta lapunknak Sebők Alfréd hitközségi titkár. – Évekkel ezelőtt minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy a sokáig raktárként használt, romos épületet visszakapjuk, de mire sikerült, már használhatatlan volt.” Mint mondta, a másik két imaházat is sürgősen fel kellene újítani, hiszen a tájra jellemző salétromosodás miatt a falak feláztak, és a mennyezet helyenként beszakadt.

„A kommunista éra alatt hatalmas beruházások folytak a környéken, amelyeknek hatását az imahelyeink is megsínylették. A környék betonházaihoz a zsinagógák előtti utcán hordták az alapanyagot, és a hatalmas teherautók megrezegtették a falakat. A repedések most is látszanak” – tette hozzá Sebők.

A templom nemcsak az imádság, hanem az emlékezés helye is: a használaton kívüli imaház előterében és a két zsinagóga közötti területen a szatmáriak a holokauszt és a transznisztriai deportálások áldozatainak állítottak emléket. „Közel 18 ezer szatmári zsidót deportáltak innen lengyelországi koncentrációs táborokba. Közülük csupán 5 ezren tértek haza épségben, és legtöbbjük az Amerikai Egyesült Államokba vagy Izraelbe vándorolt. Az általunk felkutatott áldozatok nevét a zsinagóga külső falán lévő márványtáblákba véstük” – részletezte a titkár, aki hangsúlyozta, a közösség számára rendkívül fontos, hogy kegyhelyeik állapotát megőrizzék, mert „olyan szimbólumok ezek, amelyek erkölcsi, vallási és kulturális értékeket őriznek”.

„A nagy zsinagógába már többször is betörtek, ezért az ott őrzött, felbecsülhetetlen értékű tóratekercset kénytelenek voltunk letétbe helyezni egy bankba. Ott biztonságban van, és mi a szertartásainkon egy kevésbé értékes imakönyvet használunk” – magyarázta a hitközség ügyvezetője, aki az egyik rabbi tanításai nyomán héber és román nyelven celebrálja a szombati szertartásokat.

A szatmári zsidóság fénykorában a három zsinagógát és a rituális fürdőt a gyülekezet tehetősebb tagjai és az egyházközség földterületei tartották fenn, ám ma már nagyon kevés adományt kapnak. A temetőket, sírhelyeket nagyrészt sikerült rendbe tenniük, és a hitközség tagjai abban reménykednek, hogy a Romániai Zsidók Szövetsége templomaik felújításában is segíteni fogja őket.