A megelőzésben, a kiegészítő kezelésekben és a rehabilitációban segíthetnek – Csomai Zita orvos-természetgyógyász a Krónikának

Magyarországon – legalábbis azokban a betegcsoportokban, amelyekkel dolgozom –, nagy probléma a glutén- és a tejfehérje-érzékenység, amivel Erdélyben kevésbé találkozom. Örömmel tapasztalom, hogy az erdélyi emberek széles körben használják a gyógynövényeket, ami Magyarországon kevésbé van már jelen. Önöknél sokkal inkább együtt élnek a természettel, így a gyógynövényekhez is más a hozzáállás, ami számomra pozitív üzenet.

– Mikor és miben segíthet a természetgyógyász a hozzá forduló betegnek?

– Természetgyógyász akkor kezelhet beteget, ha a szakorvos felállított egy diagnózist. Sokszor megtörténik, hogy a beteg elmegy panaszával az orvoshoz, kivizsgálják, és úgymond nincs kimutatható betegsége. Ilyen esetekben – elsődleges prevencióként – a beteg életmódjában tudunk változtatni: az étkezésben, a mozgásban, a stresszkezelő technikákban, a lelki állapotában és az energetikájában.

Krónikus betegek rehabilitációban óriási szerepe van az életmódnak. Aki hozzáértő természetgyógyászhoz fordul, az nagyon sokrétű anamnézis-felvételre számíthat.

Ezekkel a lelki tényezőkkel a nyugati orvoslás érdemben nem foglalkozik, nincs hozzá idő, sem humánerőforrás. A klasszikus orvosi ellátásban csupán a műtétekre és a gyógyszeres kezelésre van kapacitás. Ha ehhez hozzá tudjuk tenni a természetgyógyászati módszereket, a beteg gyógyulása sokkal jobb lesz.

– Sürgősségi szakorvosként kezdte orvosi pályafutását. Milyen tapasztalatai voltak?

– Kezdetben sürgősségi ellátásban, később egy onkológia osztályon dolgoztam. Egy betegre általában 3-5 perc jutott, naponta hetven beteg keresett fel, soha nem volt időm a páciensekkel részletesen beszélgetni. Elmagyarázni nekik, hogy mi zajlik a testükben, hogy mi fog velük történni. A betegek nagyon igénylik ezeket a beszélgetéseket. Ma már nem dolgozom nyugati típusú orvosként, főállású természetgyógyász vagyok.

– Mennyire megszokott jelenség, hogy valaki orvosi diplomával kötelezi el magát a természetgyógyászat mellett?

– Nem gyakori párosítás, viszont azt látom, hogy egyre több orvosban van nyitottság a természetgyógyászat iránt. Elkezdenek érdeklődni, vagy képzéseket, tanfolyamokat végeznek el. Ma már nálunk is szerveznek olyan orvosi konferenciákat, ahol az előadások közé minimálisan ugyan, de bekerül a természetgyógyászat is.

Igaz, a másik oldalról egyelőre nagy az ellenállás. Ha mindkét térfélen meg tudjuk teremteni a másik iránti tiszteletet – részünkről emeljük a természetgyógyászati szakma színvonalát, amiből ki tudjuk szűrni azokat, akik végzettség nélkül űzik a hivatást –, akkor jó irányba haladunk, és a beteg gyógyulása lesz az elsődleges.

– Mennyire járatják le a természetgyógyászatot az önjelölt ,,gyógyítók”, akiket nehéz megkülönböztetni a valódi szakemberektől?

– Magyarországon is téma ez a kérdés. Fontosnak tartom, hogy akik egészségügyi tevékenységet folytatnak, megfelelő végzettségük legyen, és gyógyító tevékenységüket vizsgák és engedélyek birtokában végezhessék. Aki leteszi a szükséges szakvizsgákat és rendelkezik érvényes működési engedéllyel, Magyarországon bekerül egy központi adatbázisba, Ezzel szemben

Arra törekszem, hogy ezt a jelenséget megnyugtatóan szűrjük ki a piacról. Másrészt azt szeretném, hogy az orvosokat és a természetgyógyászokat egymáshoz közelítsük. A megelőzésben, a kiegészítő kezelésekben és a rehabilitációban van nagy szerepe a természetes gyógymódoknak, de értelemszerűen egy akut, hirtelen fellépő betegség esetén megkerülhetetlen az orvosi ellátás. Fontos kérdés, hogy mindenki ismerje és tartsa be a kompetencia határait.

– Említette, hogy kevés orvos végzettségű természetgyógyász praktizál. Milyen képzettség áll a természetes gyógymódokat felhasználó gyógyítók mögött?

– Aki nem orvosként fog hozzá a természetgyógyászathoz, annak elsőként alapegészségügyi képzést kell elvégeznie, ennek előfeltétele az érettségi diploma. Emellett el kell végezni egy természetgyógyászati alapismeretek modult, ami szintén tesztvizsgával zárul, a vizsgázónak legalább 71 százalékot kell teljesítenie. Fitoterápiából (gyógynövényes gyógyításból), alternatív mozgás- és masszásterápiából, életmód-tanácsadásból, alternatív fizioterápiából, reflexológiából, és akupresszúrából lehet középszintű szakvizsgát tenni, amelyek birtokában természetgyógyászati képesítéssel gyógyíthat.

Aki működési engedélyt kap, azt ötévente meg kell újítania, aminek a feltétele, hogy az orvosokhoz hasonlóan kötelező továbbképzéseken vegyen részt, legalább 150 kreditpontot kell összegyűjtenie.

– Milyen betegségekkel fordulnak önhöz a páciensek?

– Általában azok keresnek meg, akik mindent megjártak, és problémájukra nem találtak megoldást. Pácienseim zöme daganatos és autoimmun betegekből, meddőséggel küzdőkből, illetve autista gyerekekből áll. Más egészségügyi gondokkal küzdő páciensek is megkeresnek, de a négy fő betegségcsoport teszi ki betegeim többségét.

– Mennyire tudatosul az emberekben a prevenció fontossága, hogy jóval könnyebb megelőzni, mint kezelni a betegségeket?

– Azt látom, hogy bizonyos csoportok esetén fontos szemponttá válik. A mai gyerekek sokkal nyitottabbak, de a felnőttek kicsit elrontják őket.

Én abban hiszek, hogy ezt a fogantatás előtt kell elkezdeni. Aki gyereket szeretne, a gondolat megszületésekor kell egészséges életmóddal elkezdenie a betegségek megelőzését. A valóságban nem ilyen rózsás a helyzet, hiszen gyakran nagyon beteg állapotban fordulnak hozzánk az emberek. Erdélyben is az a jellemző, hogy nem az első tüneteknél keresik fel a szakrendelőt, hanem halogatják a kivizsgálásokat. Ezen a hozzáálláson kell változtatni.