Korai, késõbbi vetés

Ha nagyon korán (február vége–március közepe) akarunk vetni, akkor már az õszi ásás után el kell készíteni a magágyat. Így nem kell küszködni a kora tavasszal még nagyon nedves talajjal, ami a talaj szerkezetét is rontja, nemcsak a gazda kedvét. Télen jól leülepedik a talaj, és a fagyok munkája nyomán nagyon jó morzsás szerkezetû lesz. Ez ajánlott a mák, a sárgarépa, a petrezselyem, a saláta, a retek, a borsó, a hagyma vetéséhez. Ha késõbb (március vége–május vége) akarunk vetni, akkor ráérünk tavasszal készíteni a magágyat. Általában a kukorica, az uborka, a paradicsom, a tökfélék, a bab vetését végezzük ilyenkor. Ha nem tudunk a vetés elõtt 2 héttel magágyat készíteni, akkor a természetes ülepedést hengerezéssel pótolhatjuk. Az apró magvak vetése elõtt mindenképpen ajánlatos, vetés után azonban kötelezõ hengerezni, akármilyen nagyságú a mag.

A vetõmag hígítása

A vetés könnyû és pontos elvégzéséhez lehet kis gépeket vásárolni, de akinek nincs ilyen gépe, annak segíthetnek a kis trükkök. A kiskertekben általában több magot vetnek el, mint amennyi az adott területre kell, inkább majd ritkítják, kiegyelik a fölösleget. Ez biztonságos megoldás, azonban sok és kényelmetlen munkával jár, ráadásul a megmaradó növények fejlõdését is megállíthatja kis idõre. Ez elsõsorban a petrezselyemre és a sárgarépára érvényes. A nagyon apró magvakat, mint a mák, petrezselyem, sárgarépa, gondos munkával is nehéz megfelelõ sûrûséggel vetni. Már régóta javasolják ezek hígítását fahamuval, fûrészporral, de ezeknek más a fajsúlya, így könnyen különválnak a magoktól. A legtökéletesebb megoldás a csírázásra képtelen magokkal való hígítás. Legjobb a régi, már gyanús magokból annyit felhevíteni a sütõben, amennyit el szoktunk vetni, és jól elkeverni a vetésre szánt magokkal. Így legalább feleannyit kell egyelni, mint eddig.

Papírszalagos vetés

Ráérõ idõnkben vágjunk könnyû selyempapírból 0,5 cm széles csíkokat, és a tervezett tõtávolságnak megfelelõen kis ragasztócseppeket tegyünk rá, melyet liszt és víz összekeverésével készítsünk el. Ez a ragasztó környezetbarát, és gyorsan elbomlik a nedves talajban. A magokat rászórjuk, vagy a szalagot nyomjuk gyengéden a kiterített magokra. A ragasztócseppek akkorák legyenek, hogy csak egy magot fogjanak meg. Szárítás után a vetésig tároljuk. Ha eljön az idõ, akkor az elõre elkészített vetõbarázdába fektetjük, magokkal fölfelé, majd betakarjuk földdel.

Vetõmag-adagoló orvosságos üvegbõl

Csak apró magvak vetéséhez használhatjuk ezt a megoldást. Az adagoló természetesen készülhet másból is, az a lényeg, hogy jól záró, de könnyen levehetõ fedele legyen. Minden növényhez külön fedél kell, mert ebbe fúrjuk a mag nagyságához méretezett lyukat. A furat akkora legyen, hogy a mag kényelmesen kiférjen rajta, és ne a fedél közepén, hanem a perem közelében legyen. Elõször inkább szûk legyen a lyuk, rázogatási próbák után bõvítsük annyira, hogy egy mozdulatra 2-4 db mag is kipottyanjon. A tartályt csak félig szabad megtölteni, mert csak így jönnek ki könnyen a magok. Az adagolót vízszintes helyzetben úgy fordítjuk, hogy a furat oldalirányban legyen. Így kell elõre-hátra rázogatni a vetõbarázda fölött, a haladás irányában. Ekkor a kirepülõ néhány mag nem egy helyre esik, hanem egyenletesen eloszlik. Ahogyan fogy a mag, a furatot egyre lejjebb fordítjuk.

Vetõmag-adagoló hajlított papírlapból

Az elõbbinél egyszerûbb, de nehezebb vele dolgozni. A papírlap egyik végét felhajlítgatjuk, hogy a magokat fölfogja, a lap másik végére pedig egy csõrszerû csúszdát hajtogatunk. A betöltött magvakat a vetõbarázda fölött óvatos rázogatással engedjük egyenletesen kipotyogni.

Ejtõcsõ fájós derekúaknak

Könnyû, vékony mûanyag csõ (legjobb a villanyszerelõk által használt Bergmann-csõ), melynek egyik végére tölcsért erõsítünk. A csõ olyan hosszú legyen, hogy ferdén tartva a földtõl a derekunk magasságáig érjen. Ha csak akkora, hogy függõlegesen kell tartani ahhoz, hogy ily módon a vetõbarázdába érjen, akkor külön gondot okoz, hogy mindig a megfelelõ hely fölött legyen. A ferde csövet viszont belehelyezzük a barázdába, azután csak vonszolni kell.

Gyors kelés elõsegítése lassan csírázó magvaknál

Fõként a petrezselyem, sárgarépa esetében fordulhat elõ, hogy elõcsíráztatásra van szükség. Lapos tálcára fektetett újságpapírra vékony rétegben kiterítjük a magokat, letakarjuk egy másik lappal, és megnedvesítjük, majd szobahõmérsékleten tartjuk. A nedvességet gyakran kell ellenõrizni. Ha a magvak egyik végén kis sárga pontocskát látunk, akkor gyorsan, de kíméletesen megszárítjuk a magokat, és hamar el is vetjük. Ha hosszabb a csíra, akkor könnyen letörik. Más növényeknél is szokás az elõcsíráztatás, így a kukoricánál, dinnyénél, paradicsomnál, uborkánál.

Sorjelzõ növények vetése

Ha valamilyen okból elhúzódik a kelés, akkor nem tudunk kapálni, mert nem tudjuk hol a sor, pedig a gyomok már kikeltek. Érdemes a lassan csírázó magok közé néhány saláta, vagy retekmagot keverni, amelyek gyorsan kikelnek, és megmutatják, hol nem szabad kapálni.

Forrás: www.edenkert.