Markó Attila: Románia nem jogállam

„Túl erős az igazságérzetem és túl erős az igazságtalansággal szembeni ösztönös ellenkezésem, mintsem elfogadjam, hogy egy ügyészségnek az igazságszolgáltatás szent nevében joga van visszaélni, meghurcolni, tévéshow-t kreálni, nyilvánosan felakaszttatni. Én azt választottam, hogy nem fogok a visszaélések sorozatát elművelő ügyészség karjaiba rohanni, hogy elnémítsanak, hogy elvegyék tőlem azt a lehetőséget, hogy ország-világ előtt kimondjam az igazságot.

Ha másképp tettem volna, akkor nem látta volna senki a Bica-ügy jegyzőkönyveit, nem írhattam volna le több ízben is a véleményemet blogbejegyzésekben, és nem létezne ez a levél sem. Viszont ebben a vívódásomban, harcomban azt tapasztaltam, hogy ez az állapot nem tesz jót senkinek. Ezért vállaltam azt, hogy ezzel a lépéssel feloldom az általam másokra is nehezedő nyomást” – indokolja a politikus a lemondását. Markó ugyanakkor hangsúlyozza: lemondása nem változtat az ártatlanságán.

„Azt változatlanul fenntartom, és a magam eszközeivel harcolni is fogok érte, és lennie kell az Európai Unióban olyan igazságszolgáltatásnak, mely ezt el is fogja ismerni. Ezzel azoknak válaszolok, akik azzal vádolnak, hogy kivonom magam az eljárás alól. És ehhez hozzáteszem rögtön azt is, hogy megkeresem a módját annak, hogy felelősségre vonják mindazokat, akik egy beteg igazságszolgáltatást működtetnek, bűncselekmények hiányában elítélnek, vagy megalapozatlanul akarnak letartóztatni. De ide egy olyan parlamentre is szükség lesz, amely meghozza azokat a törvényeket, amelyek az igazságszolgáltatás függetlensége és hatékonysága csorbítása nélkül gátat vethetnek a visszaéléseknek” – fogalmazott Markó.

A politikus szerint az RMDSZ válláról „nagy terhet vett le” a lemondása. „Számomra egyértelmű, hogy ebben a közhangulatban képtelenség naponta elmondani, hogy Markó Attila ártatlan. Mert sajnos egy olyan manipulált közhangulat alakult ki, melyben már senkit sem érdekel valakinek az ártatlansága, amíg olyan szépen mutat a bilincs a tévében. A vádiratok megírása előtt bekövetkező nyilvános akasztások korában nem az az első gondolatunk, hogy »állj meg vándor, ez egyelőre még csak egy puszta vád, a bíróság fogja majd eldönteni«, hanem sokkal inkább az, hogy »helyes, vesszen a férgese, valamit biztos csinált, ha piszkálják«.

Egyszer tehát lövünk, utána kérdezünk. Még akkor is, ha valóban vesznie kell a férgesének, félre kell állítani azokat, akik közpénzt lopnak, akik csalnak és gúnyt űznek azokból, akiknek szavazataiért időszakonként könyörögnek. Igen, így van: nem ilyen képviselőkre, politikusokra van szükség. De meg kell találjuk a módját annak, ne kollektív megbélyegzés útján érjük el a megtisztulást, főleg ne olyan megbélyegzéssel, amely képtelen meglátni az ártatlanságot” – mutat rá Markó Attila.

Eközben Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke leszögezte: a szövetség bízik Markó Attila ártatlanságában és bátor, korrekt döntésnek tartja a képviselő mandátumáról való lemondását. 

Mint megírtuk, a december óta Magyarországon tartózkodó Markó Attila szerdán küldte el lemondó levelét a parlament alsóházának. A parlament szerdán délután szavazott volna arról, hogy hozzájárul-e a képviselő őrizetbe vételéhez és előzetes letartóztatásához.

A korrupcióellenes ügyészség a politikust három rendbeli hivatali visszaéléssel gyanúsítja amiatt, hogy a román restitúciós hatóság kártérítési bizottságának tagjaként a többi taggal együtt a piaci árhoz képest túlértékelt telkek alapján ítélt meg kártérítéseket.

Múlt heti blogbejegyzésében Markó Attila azt hangsúlyozta, hogy soha senkitől nem kért és nem kapott csúszópénzt, sem az egyházi javak visszaszolgáltatása, sem a kártérítések ügyében. Azt is leírta, hogy nem volt oka kételkedni a szakértők által megállapított kártérítési összegek helyességében. A dossziékat ugyanis hivatalnokok egész sora ellenőrizte és látta el a kézjegyével, mielőtt a végső döntést meghozó bizottság elé kerültek volna.

Markó Attilát tavaly novemberben már három évi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumnak a református egyház részére történt visszaszolgáltatása miatt.