Letűnt dicsősége fölött nosztalgiázik a jilavai fegyház hűvösében a két évre elítélt Adrian Năstase volt kormányfő

Nehezen képes tartani a frontot a sajtó fokozott érdeklődésével a Bukarest közelében működő Jilava büntetés-végrehajtási intézet parancsnoksága azóta, hogy az igazságszolgáltatás igazi VIP-típusú fogvatartottat bízott a gondjaira.

Márpedig Adrian Năstase exminiszterelnök (2000–2004), a bukaresti képviselőház volt elnöke, Románia egykori külügyminisztere vitathatatlanul rendkívüli fogolynak számít a jilavai börtön történetében, még akkor is, ha fennállása óta értelmiségiek, egyházfők, magas rangú állami tisztségviselők százai raboskodtak a falai között. (Itt hunyt el 1952-ben a tavaly boldoggá avatott egykori szatmári római katolikus megyés püspök, a vértanú Scheffler János, de ugyancsak Jilaván raboskodott egy darabig Nagy Imre és társai az 1956-os forradalom leverése után.)

A szociáldemokrata politikus közel két hónapja vált a 19. század végén épített, a román fővárost körülölelő erődítményrendszer 13-as számú épületében helyet kapott börtön lakójává, ahol az N0049-es azonosító számmal látták el. Románia egykor legbefolyásosabb emberét június 20-án ítélte jogerősen két év letöltendő börtönbüntetésre korrupció miatt a bukaresti legfelsőbb bíróság, miután végérvényesen bizonyítást nyert, hogy a 2004-es államfőválasztás előtt ő kezdeményezte azt a konferenciát, amelyet az építkezési felügyelet szervezett meg, és amelynek résztvevőivel jelentős részvételi díjat fizettettek.

Năstase az összegyűlt közel kétmillió euróból finanszírozta elnökválasztási kampányát. Az elítélt politikus rabosítása azonban egyáltalán nem ment egyszerűen, Năstase ugyanis a bírósági ítélethirdetés estéjén otthonában öngyilkossági kísérletet követett el, életét pedig annak köszönheti, hogy az őrizetbe vétele érdekében lakásába kirendelt civil rendőrök egyike kicsavarta a kezéből Smith & Wesson- típusú fegyverét. A beavatkozás előtt azonban az exkormányfő nyakon lőtte magát, emiatt több napig egy bukaresti civil kórházban, majd néhány hétig a Rahova börtönkórházban ápolták.

Innen utalták át nemrég a jilavai fegyházba, ahol másodmagával oszt meg egy vizesblokkal ellátott cellát.

Azt egyelőre a jól értesültebb román újságíróknak sem sikerült kinyomozniuk, hogy ki lehet Năstase cellatársa, pontosan mivel űzi el az időt. Azt azonban magától a politikustól tudjuk, hogy elítélése, öngyilkossági kísérlete, majd börtönbüntetése letöltésének megkezdése mély szomorúsággal és felháborodással töltötte el, ennek ellenére nem adja fel a politikai ellenfeleivel szembeni küzdelmet.

A volt kormányfő a hét elején, ötven nappal a bebörtönzése után új bejegyzést posztolt személyes blogján, ezzel egy időben pedig publicisztikával rukkolt elő a Jurnalul Naţional című napilapban, amelynek hasábjain korábban állandó véleményrovatot vezetett. „Most, hogy mindenféle ellenségeskedés nélkül elfoglaltam a helyemet a számomra fenntartott, négy négyzetméteres börtöncellában, elsősorban magamnak kívánom bebizonyítani, hogy nem érik el céljukat mindazok, akik el akartak távolítani a társadalomból. A szabadság ugyanis belső, gondolatokon és érzelmeken alapuló dolog” – üzeni a külvilágnak Nietzschétől és Orwelltől kölcsönzött idézetekkel fűszerezett írásaiban Adrian Năstase.

Akinek ma sem fér a fejébe, kinek használt „jelképes értékű” elítélése, ugyanakkor nyolc évvel ezelőtti államfőjelölti programja téziseiből csemegézve, nosztalgiázva elmereng a költői kérdés fölött: mi lett volna, ha annak idején ő és nem Traian Băsescu jelenlegi elnök nyeri meg a legfőbb közjogi méltóságért folytatott küzdelmet.

Különben a Năstase új otthonául szolgáló jilavai börtönben jelenleg 1691 fogvatartott raboskodik, mintegy négyszázzal több, mint az intézet kapacitása. Néhány évvel ezelőtt még embertelen körülmények uralkodtak a fogvatartási intézetben, emiatt az egyik elítélt bepanaszolta a román államot az Emberi Jogok Európai Bíróságánál, mert patkányokkal és tetvekkel kellett a cellán osztoznia – ezért 13 ezer euró erkölcsi kártérítést ítéltek meg számára. Năstase azonban biztosan nem fog Strasbourghoz fordulni, az elmúlt időszakban ugyanis jelentősen javítottak a fogvatartottak életkörülményein.