Kommunikálni, de mit?

Azt nyilatkozta, hogy a miniszterelnök-helyettesi kabinet munkatársai tovább folytatják a munkát. Milyen keretben? Milyen hivatali besorolásban?

A tanácsosaimat ezekben a hetekben más tárcákhoz helyeztük. Az államtanácsosom, Szász Attila a továbbiakban is vezeti a kabinet munkáját, és a három igazgatóság, az integrációs, az oktatási és a művelődési igazgatóság továbbra is végzi elemző tevékenységét.

De milyen kabinetről beszélhetünk az ön lemondása után?

A kabinet akkor is működik, ha miniszterelnök-helyettes egyelőre nem lesz. Ezután döntjük el, hogy betöltjük-e a tisztséget, vagy sem. A Demokrata Párt esetében is fél éven át állt betöltetlenül a miniszterelnök-helyettesi tisztség.

Milyen mértékben csökken az RMDSZ súlya a kormányban az ön távozásával?

Valamennyire biztosan, a kollégáknak is voltak ilyen aggályaik, többen is jelezték, hogy felül kellene vizsgálnom a döntésemet. De nem tehettem, mert van egy fontossági sorrend. A következő másfél esztendőben három fontos kihívás vár a szövetségre, az európai parlamenti, az önkormányzati és a parlamenti választások. Ezeken helyt kell állnunk, ezek eredménye ugyancsak a súlyunkat jelzi majd.

Na de ön által mégis nagyobb volt a szövetség érdekérvényesítési képessége a kormányban…

Nyilván, a kormányüléseken nem leszek jelen, nehezebb lesz élő kapcsolatot fenntartani a kormánypalotával. A miniszterelnökkel azonban hetente legalább egyszer ezután is leülünk átbeszélni a teendőket.

Korábban időhiánnyal magyarázta a lemondását. Az időhiány viszont nem abból fakad, hogy Markó Béla mindent kézben akart tartani, és semmilyen feladatot nem engedett át másoknak?

Részben jogosnak tartom ezt a kritikát. Ha valaki beleolvas az Ágoston Hugó által velem készített interjúkötetbe, talál egy olyan részt, ahol elismerem, hogy nem mindig bízom meg a mások által elvégzett munkában, csak abban, amit én magam végzek el. Most azonban kevésbé lesz az ellenőrzésem alatt az RMDSZ kormányzati munkája, úgyhogy a döntésnek ez a része mindenképp ellentmond ennek a kritikának.

Képes lesz javítani az RMDSZ jelenlegi helyzetén, támogatottságán az ön hangsúlyosabb személyes részvétele, időráfordítása?

Ennek olyan vetülete is van, hogy amikor én párbeszédet folytatok a következő időszakban, nem a román kormány miniszterelnök-helyetteseként teszem, hanem az RMDSZ elnökeként akarok szóba állni az emberekkel. Eddig sem az volt az elsődleges baj, hogy nem bírtam a munkát. Most viszont egy ideig nem Bukarestre kell figyelnem, és rám sem úgy kell figyelni, hogy Bukarest beszél.

Indoklása szerint az RMDSZ-tagsággal való jobb kommunikáció reményében mondott le. Mitől lesz jobb ez a kommunikáció? Számíthatnak például arra a Krónika olvasói, hogy Markó Béla a lap hasábjain válaszol majd a kérdéseikre?

Kézi vezérléssel nem jutunk jobb eredményre. A mai utolsó, államminiszterként eltöltött napom is azt mutatja, hogy rendkívül sokat számít, miképpen szervezzük meg a kommunikációt, milyen kereteket teremtünk a számára. Ha kapkodunk, ha kézi vezérléssel csináljuk, annak nem lesz jó vége. Akik figyelik, láthatják, hogy Kelemen Hunor ügyvezető elnök nagy energiával fogott neki annak, hogy sorra járja a megyéket. De ez is csak része az elképzeléseinknek, még az elején vagyunk.

Tudatában annak, hogy az RMDSZ-hez kritikusan viszonyuló erdélyi magyarok jelentős része a Krónikát olvassa, tervezi-e, hogy a lapunkon keresztül próbálja megszólítani, viszszaterelni az ernyő alá a kiábrándult, elbizonytalanodott embereket?

Ez a kulcsa az elkövetkező időszaknak. Ha politikai párt lennénk, megengedhetnénk magunknak, hogy kialakítsunk magunk körül egy kemény magot, és a következő választásoknak ezzel menjünk neki. Egy politikai párt működhet így, az RMDSZ azonban nem. A szövetségnek azon kell dolgoznia, hogy a képviselt közösségen belül ne legyenek ellenségei, vagy minél kevesebben legyenek. Mi amúgy hajlamosak vagyunk kisebb vagy nagyobb táborokban gondolkozni, és arról beszélünk, hogy kit milyen mértékben támogatnak a választók. A probléma megítélésem szerint az, hogy ha az elkövetkezőkben így gondolkozunk, többen lesznek, akik közönyössé válnak a közélettel, a politikával szemben. Nem az egyikhez vagy a másikhoz állnak, hanem elfordulnak a közélettől. Így hát nemcsak azokat kell megszólítani, akik kritikusak az RMDSZ-szel szemben, hanem azokat is, akik valamennyi politikai áramlattal szemben, a politika egészével szemben kritikusak.

Elég ehhez csak a kommunikáción módosítani, vagy más változtatásokra is szükség van?

Jogos a kérdés: kommunikálni, de mit? Fontos üzenetet kell megfogalmaznunk, jövőképet kell adnunk, és minden azon múlik, hogy képesek leszünk-e valós válaszokat adni a valós kérdésekre, tudunk-e prioritásokat megállapítani.

Szerepel-e például a célok között, hogy az RMDSZ ne klientúraépítésre használja a magyarországi és hazai közpénzeket, amelyek fölött rendelkezik?

A magyarországi közpénzeknek sajnos csak egy kis részére van ráhatása az RMDSZ-nek. Ez a kis része az a tíz százalék, amelyet a kispályázatok számára különített el a Szülőföld Alap.

Ezt akár önkritikaként is értékelhetnénk, hiszen a pénzelosztási szabályok kialakítására az RMDSZ-nek is volt, vagy kellett volna legyen ráhatása.

Legfeljebb informális ráhatásunk volt. Lehet arról beszélni, hogy ki milyen képviseleti alapon, kiket képviselve ítélje meg a támogatásokat. Én is olvasom az ezzel kapcsolatos kritikákat, de mindig csak oda jutunk, hogy valaki nem kapott pénzt. Arról is kellene beszélni, hogy miként osztjuk el ezeket a támogatásokat. Változtathatunk ezen, de erről előbb beszélni kell.

Tekintsük egyfajta ígéretnek, hogy szélesebb kört kívánnak bevonni a módszeralakításba, mint eddig?

A sajtótámogatás esetében el tudok menni egészen addig, hogy bízzuk rá az újságíró-társadalomra a sajtóra szánt keretek elosztását.

Az elmúlt hét végén az RMDSZ ellenzékeként jelentkezők Marosvásárhelyen megfogalmazták: nem az a cél, hogy besoroljanak az RMDSZ szárnya alá, és „felimádkozzák” Tőkés Lászlót az RMDSZ-listára. Azt fogalmazták meg célként, hogy az RMDSZ-t állítsák Tőkés László mögé. Hisz abban, hogy meg tud egyezni az erdélyi magyar ellenzékkel az EP-választások ügyében?

Ha ilyen kizáró feltételeket támasztunk egymással szemben, akkor meggyőződésem, hogy nem tudunk megegyezni. Én sokfajta egyezséget kötöttem, sokfajta tárgyalást végigvittem, és tudom, hogy mennyi nehéznek látszó, vagy valóban nehéz problémát oldottunk meg. Így hát ebben az esetben is el tudok képzelni valamilyen megoldást, amelynek az lenne a végcélja, hogy ne maradjon képviselet nélkül az erdélyi magyarság.

Az álláspontok kibékíthetetlen ellentétet jeleznek a felek között. Ön azt tartja, az RMDSZ-t támogatva lehet képviselőt küldeni Brüsszelbe, a másik fél pedig azt mondja, hogy vonja vissza az RMDSZ a jelöltlistáját, és támogassa Tőkés Lászlót...

Akik ez utóbbi véleményt megfogalmazták, rosszul számolnak, vagy nem tudnak számolni. Ha összefognánk, akár három képviselőt is bejuttathatnánk az Európai Parlamentbe. Akkor meg miért juttassunk be csak egyet? De most csak a kérdést vetettem fel. El kell jutnunk oda, hogy a válaszokat is megtaláljuk.

Cs. S.

Markó: lemondásom nem politikai üzenet

Korábbi ígéretéhez híven Markó Béla tegnap benyújtotta lemondását kormányfő-helyettesi tisztségéről. Az RMDSZ elnöke sajtótájékoztatón hangsúlyozta, a továbbiakban a szövetség vezetőjeként a romániai magyar közösség problémáival kíván foglalkozni. „Döntésem oka nem a kormányzati munkámmal kapcsolatos elégtétel hiánya, lemondásom nem tekinthető politikai figyelmeztetésnek sem” – fogalmazott Markó. Az RMDSZ-elnök elismerte, hogy a Traian Băsescu államfő menesztésére kiírt referendum kudarca egyben a szövetség közvetett kudarca is volt, és hozzátette: azért távozik a miniszterelnök-helyettesi tisztségből, hogy minden energiáját az RMDSZ és a magyar közösség viszonyának megerősítésére fordíthassa.

Markó Béla leszögezte: a kormányfő-helyettesi tisztségben eltöltött két és fél év alatt Romániában jelentős eredményeket értek el az általa felügyelt területeken, azaz az európai integráció, az oktatás és a kultúra terén.

A megüresedett miniszterelnök-helyettesi tisztség nem szűnik meg, és továbbra is az RMDSZ-é marad, fejtette ki Markó. Hozzátette: a szövetségen belül kell majd dönteni az új kormányfőhelyettes személyéről, de az is lehetséges, hogy a tisztség betöltetlen marad.