Kiszabadulhat Miron Cozma

Cristian Velicea, a Rahova fegyintézet szóvivője azzal indokolta Cozma kérelmének jóváhagyását, hogy az elítélt az utóbbi fél évben példás magaviseletet tanúsított. A szóvivő szerint Cozma kulturális és vallási rendezvényeken vett részt, színdarabban játszott, sőt a börtön egyházi kórusában is énekelt.
    Cozmát az 1991-es bukaresti bányászjárásokért 18 év börtönbüntetésre ítélték Emil Constantinescu államelnöki mandátuma idején. A következő államfő, Ion Iliescu 2004 decemberében - leköszönése pillanatában - kegyelemben részesítette a bányászvezért, a közvélemény nyomására azonban a rendeletet egy nap múlva vissza is vonta. Cozma akkor megfellebbezte a kegyelmet visszavonó államfői rendeletet, s meg is nyerte ezt a jogi ütközetet. Kijöhetett tehát a börtönből, de közben végleges ítélet született egy másik ügyben, mégpedig az 1999-es costesti-i eseményekben vállalt szerepe miatt, így tíz év börtönbüntetést kapott.
    A bukaresti fellebbviteli bíróság azonban 2005 októberében olyan döntést hozott, amely \"úgy tekintette\", hogy a Cozma által korábban letöltött hét év és tizenegy hónap levonható a tíz évből, így az említett időpontban már csak két esztendő és egy hónap volt hátra. Ez pedig idén novemberben, azaz tizenegy hónap múlva járna le.
    Miron Cozmának ez volt a harmadik kísérlete, hogy feltételesen szabadlábra kerüljön. Előző kérelmeinek elutasítását a bírák azzal indokolták, hogy Cozma egyrészt súlyos bűncselekményekért tölti büntetését, másrészt pedig nem tanúsít jó magaviseletet. Ezúttal viszont - nem sok idő elteltével - magaviselete \"példásnak\" találtatott.
    A Zsil-völgyi bányászok 1990 és 2000 között összesen hatszor léptek színre Cozma irányításával a \"közrend őreinek\" szerepében. Ezeket nevezte el a sajtó \"bányászjárásoknak\". A legvéresebb közülük az 1990. júniusi bukaresti (harmadik) volt, amely számos halálos áldozatot követelt.
    Az 1999. január 18. és 22. között lezajlott bányászjárás idején a Cozma vezette bányászhadak megütköztek a román karhatalmi erőkkel, amelyek a Valcea megyei Costesti-nél végül feltartóztatták a menetet. Addig azonban a bányászok több megyét végigpusztítottak, háromszáz embert - köztük hivatalos személyeket - bántalmaztak.