Katedra az asztal alatt

El is kezdődött az elmaradt órák bepótolása, szombatonként is megteltek az iskolapadok, muszáj volt, hiszen egyesek előtt érettségi, kisérettségi áll.
Most a nyári vizsgák halasztásával fenyegetőznek a tanárok. Merthogy a megígért tejjel-mézzel folyó Kánaán helyett maradt minden a régiben, a kormány a sok-sok új iskolát nem építette fel, de még a pedagógusok bérezésére vonatkozó, júniusra tervezett jogszabályt sem dolgozta ki.
A helyzet mégis változott, ha nem kívánt módon is. A sztrájk idején még a több éve jól bevált magyarázattal – pénzhiány – próbálkozott a kormány: hogy tudniillik szeretnénk mi, de ha egyszer enynyit engedhetünk meg magunknak, meg mi lesz az inflációval, ha ne adj’ Isten tisztességes fizetéseket biztosítunk a pedagógusoknak. Bő félév után azonban még e többé-kevésbé elfogadható érvről is megfeledkezni látszanak a politikusok.
A tanügy a kormányátalakítás ürügyén zajló újabb politikai csatározások középpontjába került. Most leginkább a miniszterelnök és a tanügyi tárca vezetője vádolja kölcsönösen egymást. Hogy a miniszter nem kompetens, tehát mondjon le. Amúgy is demokrata. Igen ám, de mit csinálhatnék, ha a liberális kormányfő nem ad pénzt? – tolmácsolhatnánk szabadon a tanügyminiszter érveit. Miközben elfeledni látszanak, hogy a tanügy nem egyszerűen egy minisztérium, amelyet ilyen vagy olyan párt embere vezet, hanem a gyerekek jövője, így az ország fejlődése múlik az oktatás minőségén. Egyelőre azonban úgy tűnik, a kormánynak a miniszter politikai hovatartozása és az ünnepélyes ballagások mellett nem sokat jelent a tanügy. Pedig ideje lenne már, hogy a kormány sikeresen vizsgázzon, ha az ígéretek betartásából egyelőre nem is, legalább a minőségi oktatásra vonatkozó stratégia kidolgozásából. Merthogy az oktatás is szerepel tanulmányi szerződésében.