Indul a kommunista pribékek vadászata

Ezt kedden jelentették be az intézet illetékesei. A feljelentés értelmében a börtönben uralkodó körülmények súlyos megbetegedésekhez vezettek, amelyek nem egy esetben a rabok halálát okozták. Az IICCMER jogászai szerint a bűncselekmény nem évülhetett el, már csak azért sem, mert 1989 előtt a kommunista hatalom nem tette lehetővé az elkövetők felelősségre vonását.

Andrei Muraru, az IICCMER ügyvezető elnöke hétfőn közölte: a cselekedetek kimerítik a különös kegyetlenéggel, több emberen elkövetett emberölés tényálladékát. Az intézet szerint a börtönben az őrizetesek fizikai megsemmisítésére törekedtek, egyértelmű bizonyítékok vannak a velük szemben alkalmazott brutális bánásmódra, ami az ott uralkodó embertelen körülményekben, a családjuktól és más személyektől való elzártságban, a nyomorúságos viszonyokban, az elviselhetetlen hidegben, a kemény büntetésekben, a nem megfelelő táplálékban és az orvosi ellátás megtagadásában nyilvánult meg.

Kivégzőosztagtól a börtönparancsnokságig

Az 1925-ben a Buzău megyei Lecuieşti-en született Vişinescu már fiatalon a kommunista hatalom egyenruhás elnyomó gépezetének részévé vált: 1946 augusztus elsején tagja volt annak a tisztekből álló kivégzőosztagnak, amely végrehajtotta a népbíróság által meghozott halálos ítéletet Ion Antonescu egykori fasiszta diktátor ellen.

A râmnicu sărati börtön élén 1956 és 1963 élén állt, azt megelőzően a jilavai fegyház működését felügyelő operatív testületet irányította. Ezt követően kinevezték a Prahova megyei Mislea női börtön parancsnokává. A rendszer egyik legkeményebb politikai büntetés-végrehajtási intézményeként számon tartott börtönben különös kegyetlenségével tűnt ki, az egykori rabok visszaemlékezései szerint gyakran megalázta és terroriztálta az őrizeteseket. Ezen epizód után, 1956-ban kinevezték a szintén kemény politikai börtönként számon tartott râmnicu sărati börtön élére.

Az IICCMER által benyújtott ügyészségi feljelentés szerint azon  hét év alatt, amíg a börtön élén állt, kínzásra és terrorra alapuló rendszert vezetett be. A râmnicu sărati börtön 1963-as felszámolását követően a börtönigazgatóság ellenőrző testületében tevékenykedett, 1965 és 1967 között a Ploieşti-i börtön parancsnokhelyettese volt, majd az Ilfov megyei börtön egyik részlegét irányította.

Embertelen körülmények

A râmnicu sărati börtönben számos, a rendszer ellenségeként nyilvántartott parasztpárti vezetőt tartottak fogságban, köztük a párt egyik legjelentősebb politikusát, a kommunizmussal szembeni ellenállás emblematikus alakját, Ion Mihalachét, akit egy másik parasztpárti vezér, Ion-Ovidiu Borcea szerint – aki a szomszédos cellából a falon át fúrt lyukon látta a történteket – éppen ezért előre megfontolt szándékkal meggyilkoltak. Vişinescu az egyik politikai tiszttel együtt folyamatosan verte, télvíz idején jéghideg vízzel öntötte le, majd amikor megbetegedett, megtagadta tőle az orvosi ellátást. A kegyetlen bánásmód miatt Mihalache 1963-ban a börtönben meghalt.

Két másik parasztpárti vezető, Corneliu Coposu és Ion Diaconescu is folyamatos fizikai bántalmazással vádolta Vişinescut, utóbbi egy több évvel későbbi, utcai találkozásuk alkalmával azzal védekezett, hogy „Azok ilyen idők voltak.\" A börtönben az IICCMER szerint öt dokumentálható haláleset történt az embertelen bánásmód miatt.

Vişinescu egyébként most 88 éves, és egy Bukarest belvárosában található tömbházlakásban él. A Gândul hírportál szerint az idős, de jó egészségnek örvendő, tiszta elméjű férfi visszavonultan él, bizalmatlan a környezetével, és nem hajlandó nyilatkozni, arra hivatkozva, hogy „csak azok tudják az igazságot, akik abban a korban éltek.\"

Az IICCMER még áprilisban jelentette be, hogy nyomozást indított az Országos Börtönigazgatóság 35 egykori alkalmazottja ellen, akiket azzal gyanúsítanak, hogy 1950 és 1964 között politikai bűncselekményeket követtek el. A jelenleg 81 és 99 év közötti személyeket különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel és tömeggyilkossággal gyanúsítják. Az adatgyűjtés során összegyűjtött anyag alapján az intézet ügyészségi feljelentést tesz az elkövetők ellen.

A kommunisták bűneinek kutatója

A Komminizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Emigráció Emlékét Ápoló Intézet 2009-ben jött létre, miután az akkori kormány határozatot fogadott el a Romániai Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet és a Román Emigráció Emlékét Ápoló Intézet összevonásáról. Az intézet közvetlenül a miniszterelnök alárendeltségébe tartozik, az ügyvezető elnök irányította intézmény munkáját pedig egy 14 tagú tudományos tanács értékeli ki, amelynek tagjait akadémikusok közül választják ki. Az ügyvezető elnököt a kormányfő nevezi ki öt évre, és menesztéséről is ő dönthet.

Az intézet feladatai között a romániai kommunista rendszer emlékeinek és következményeinek tudományos elemzése, a kommunizmus megismertetése és a szabadság, demokrácia és jogállamiság népszerűsítése, valamint az 1940 és 1989 közötti román emigrációra vonatkozó dokumentumok felkutatása és elemzése szerepel. Ennek keretében adatgyűjtést folytat arról, hogyan sértették meg az emberi jogokat a kommunizmus idején, kutatja a kommunizmus eszmei alapjait, feltárja az egykori Szekuritáté és a romániai elnyomó rendszer természetét. Az intézet feladata az is, hogy a nyilvánosság elé tárja a kommunista párt utasítására elkövetett visszaéléseket és bűncselekményeket, valamint az 1990-es év történéseit.

Az IICCMER elődszervezeteinek élén Marius Oprea, illetve Dinu Zamfirescu állt, és 2010-ig ők irányíották az intézményt, ekkor azonban Emil Boc miniszterelnök leváltotta őket, és a Traian Băsescu államfő megrendelésére a kommunizmus bűneit elítélő jelentést összeállító Vladimir Tismăneanut nevezte ki az ICCMER élére. A döntés akkor nagy port vert fel, Opreát ugyanis a kommunizmus bűneinek feltárásában legjártasabb személyként tartják nyilván. Oprea ezt követően a Kommunizmus Bűneit Kutató Központ nevű független intézmény élén folytatta tovább tevékenységét, tavaly aztán igazgatói kinevezést kapott az IICMER-ben. A 2012 májusában hatalomra került balliberális Ponta-kormány egyébként még abban a hónapban Dinu Zamfirescut nevezte ki Tismăneanu helyére.

Egy kegyetlen politikai börtön

A Buzău megyei Râmnicu Sărat börtönét 1901-ben hozták létre, és egy ideig egyszerű büntetés-végrehajtási intézményként működött. A harmincas években, II. Károly király idején vált ismertté, mivel ide zárták be a szélsőséges Legionárius Mozgalom tagjait. 1948 után a kommunista rendszer úgy értékelte, hogy megfelelő helyszín a politikai foglyok elzárására. 1957-ben ide szállították a nagyenyedi börtönből azon korábbi liberális és parasztpárti vezetőket, illetve az Antonescu-kormány több tagját, akik sztrájkba kezdtek az embertelen bánásmód ellen. Az 1947 és 1963 közötti időszakban köztörvényes bűnözőket is bezártak ide, igaz, a két kategóriába tartozó rabok között semmilyen kommunikáció nem volt.