Begördül a vágyautó

A tervezetet ugyan a Konzervatív Párt (PC) nyújtotta be az alsóházban, de a kezdeményezők közé jelképesen minden olyan parlamenti párt bekerült, amelynek frakciói az elmúlt évek során ezzel kapcsolatban törvényhozási javaslatokat nyújtottak be. A törvénytervezet elfogadása után minden frakció üdvözölte, hogy ily módon megoldódik egy olyan társadalmi probléma, amelyet a rendszerváltás óta eltelt közel két évtized során gyakorlatilag az összes parlamenti párt hasztalanul próbált rendezni valamilyen formában. Az eredeti elképzelések szerint a kárvallottak a CEC privatizációjából befolyt összegekből kapták volna vissza pénzüket, de a takarékpénztár magánosításának kudarca miatt a kezdeményezés végül úgy módosult, hogy az érintettek államkötvények formájában jutnak majd hozzá az összegekhez. A több mint 30 ezer érintett személynek még mintegy két évig kell várnia pénzére, mivel a pénzügyminisztérium 2008-ban bocsátja ki az egyéves futamidejű állampapírokat.

A kárvallottak az 1990-től figyelembe vett éves inflációs ráta alapján kiszámított pénzösszegeket kapnak vissza a befizetett összegek függvényében. A Dacia-befizetők kárpótlására az elmúlt évek során számos kísérlet történt a parlamentben, de eddig egyiket sem sikerült elfogadni. Az RMDSZ már 1999-ben benyújtott egy törvénytervezetet, amit Becsek-Garda Dezső képviselő dolgozott ki. A dokumentumot háromszor terjesztették be, eddig azonban egyetlen kormány sem támogatta. A tervezetet gyakorlatilag változatlan formában Frunda György szenátor is benyújtotta a törvényhozásban.

Becsek-Garda Dezső a Krónikának elmondta: a képviselőház által tegnap elfogadott verzió szinte semmiben nem különbözik az eddigi változatoktól. A tervezetek közötti különbségek nagyjából a kártérítés forrásából erednek. Miután a CEC privatizációja meghiúsult, felmerült, hogy a takarékpénztár jövedelmének egy részéből fizessék ki a kárpótlásokat. Ez azonban túl hosszú folyamat lett volna a CEC bevételének szintje miatt. „Tulajdonképpen ez az egyetlen különbség a tegnap elfogadott verzió és a régebben benyújtott változat között” – mondta a Krónikának Becsek-Garda Dezső. Kérdésünkre, hogy miért akadályozták a tervezet elfogadását nyolc évig, az RMDSZ képviselője elmondta: ez elsősorban a politikai akarat hiánya miatt történt. „A Nãstase-kabinet azért nem fogadta el a tervezetet, mert nem a kormány nyújtotta be. Most azért hagyta jóvá a kabinet, mert a parlament és az államfő közötti konfliktusban a pártok többsége bizonyítani akar, a kormány pedig kiszolgáltatott a törvényhozó testületnek” – magyarázta Becsek-Garda Dezső.

Hatezer eurós kárpótlás

„Pezsgőt éppen nem bontottunk, csak alkoholmentes sörrel ünnepeltük a parlamenti döntést” – nyilatkozta a Krónikának Mihai Dogaru, a Romániai Autóvásárlási Károsultak Egyesületének (APAR) elnöke, aki a képviselőházban izgulta végig a törvénytervezet plenáris vitáját és a végső szavazást. Dogaru kielégítőnek vélte a törvényben rögzített kárpótlást. Megjegyezte azonban, hogy rosszul számolt Varujan Vosganian pénzügyminiszter, amikor korábban személyenként 3600–3800 eurós kártérítést említett. „A törvény azt szögezi le, hogy az éves inflációs rátákkal kell az egykor befizetett összeget beszorozni. Mi az elmúlt hetekben kértük ki az országos statisztikai hivataltól az elmúlt 17 év inflációjára vonatkozó adatokat. Az ezekkel végzett számítás a teljes összeget befizetők számára körülbelül 20 100 lejes összeget eredményez, ami megközelítőleg 6000 eurónak felel meg” – ecsetelte Dogaru. Az elnök tudni vélte, hogy a 37 744 személy közül, akiknek ma is a számláján szerepel az autóra befizetett összeg, mintegy 3600-an magyarok.

Mihai Dogaru egyébként képletesen kalapot emelt a magyar képviselők előtt, akik már 1999 óta törvénytervezeteket nyújtottak be az ügy rendezésére. Úgy tekintette, azért sérelmezhető, hogy ilyen sokáig húzódott a kártérítés ügye, mert ők voltaképpen kifizették egy terméknek az árát, amit az eladó azóta sem szállított számukra. Mihai Dogaru azt is elmondta, a kárvallottak száma lényegesen nagyobb, mint azoké, akik jogosultak a törvényben megállapított kárpótlásra. 1990 márciusában ugyanis mintegy 350 ezren vártak a kifizetett Daciára.

Táskát a Dacia árából

„Az esküvőnkre kapott ajándéköszszegeket fizettük be 1987-ben a CEC-be, majd kiegészítettük 70 ezer lejre – ennyi volt az ára egy új Daciának” – nyilatkozta lapunknak egy neve elhallgatását kérő olvasónk, aki 1990-ben úgy döntött, kiveszi pénzét a takarékpénztárból. „1990-ben felajánlották, hogy Oltcitot adnak, mivel Dacia egy nagyobb exporttétel miatt akkor nem volt kapható. Elutasítottuk a lehetőséget, mivel az Oltcitnak rossz híre volt” – folytatta. „1990 őszén aztán annyira elértéktelenedett az a 70 ezer lej, hogy kivettük a CEC-ből, és egy táskát meg egy csizmát vásároltunk belőle a feleségemnek” – tette hozzá olvasónk.