Angela Tocilă nagyváradi újságíró, blogger azt fejtegette, hogy az erdélyi magyarok kulturális autonómiatörekvéseit össze kellene hangolni a románság gazdasági önrendelkezésre irányuló igényeivel. Elmondta: elkeserítőnek találja a romániai politikai osztály viselkedését, mely 23 éve álproblémák mentén igyekszik megosztani a közösséget, a valós társadalmi gondokkal pedig nem foglalkozik. Úgy vélte, utóbbiak feltérképezése, a megoldási lehetőségek kidolgozása csakis alulról építkezve, a magyar és a román civil szervezetek összefogásával valósulhat meg.

Beszélt ugyanakkor a román félelmekről is, melyekkel igazán azt követően szembesült, hogy megjelentetett egy írást a székelyek menetelésével kapcsolatosan, melyben határozottan állást foglalt Erdély autonómiája mellett. Mint elmondta: kellemes meglepetés volt számára, hogy nagyon-nagyon sok román írt neki, akik szintén támogatnák az erdélyi önrendelkezést. Szomorúan konstatálta ugyanakkor, hogy a nyilvánosság előtt igen kevesen merték vállalni véleményüket, mivel féltek attól, hogy emiatt árulónak nyilvánítanák őket.

Mircea Daian komoly problémának nevezte azt, hogy a közösségeknek nincs lehetőségük maguk közül választani vezetőket, kénytelenek azokat az embereket elfogadni, akiket a pártok rájuk erőltetnek. A Demokratikus Erdély Liga alapítója elmondta: kell egy összerdélyi platform, mely az összes együtt élő népcsoportot képviseli és felkarolja az autonómia ügyét. Ezért készülnek bejegyezni egy pártot Erdélyi Mozgalom (Mişcarea Ardeleană) néven, mely tömegrendezvények révén igyekszik majd erősíteni az erdélyi identitást.

Tervezik ugyanakkor egy háromnyelvű (román, magyar, német) újság, illetve egy szintén három nyelven sugárzó rádió-, illetve tévéadó beindítását. Elmondta: a helyi önrendelkezés az EU nyugati országaiban létező dolog, és bizonyított tény, hogy az autonóm régiókkal rendelkező államok fejlettebbek, ezért nekünk is ezt a példát kell követnünk.

Matyi István, a Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központ referense néhány egyszerű példán keresztül szemléltette, hogy a jelenlegi központosított berendezkedés mennyire akadályozza a helyi szintű elképzelések érvényesülését. Elmondta: azt követően, hogy sikerült elérniük a megyei önkormányzatnál, hogy félállásban biztosítson fizetést az általa vezetett Terbete néptáncegyüttesnek és a zenekarnak, a Boc-kormány létszámstopot vezetett be a közszférában, így az egyetemre bejutott táncosaik helyére nem volt lehetőségük újakat felvenni. Visszásnak nevezte azt is, hogy nem engedélyezett protokollköltségként elszámolni a külföldi vendégeknek a pincesoron főzött hagyományos ételeket, sem az egyébként széles körben elismert minőségi helyi borokat és pálinkát.