Visszahonosítják a festett bútort

Jobbára helybéliek, de Csíkból, Menaságból, Udvarhelyről, Oroszhegyről és Marosvásárhelyről is jöttek bútort festeni gyerekek, felnőttek és még nyugdíjaskorúak is. Főként kicsinyített hozományos ládát, fogastálast, kendőszeget festenek, de készül néhány eredeti nagyságú sótartó, óra és láda is. Míg tavaly a szállást is biztosító Múzeum Szálló berendezéséhez készítettek székeket és tálasokat eredeti nagyságban, idén kevesebb volt a pénz, nem futotta nagyobb darabokra.
Kazettás magnóról szól a zene a bútorfestő tábornak helyet adó szentegyházi Márton Áron-iskolában. A csiszolóvásznak, ecsetek nemritkán a gordon ritmusára mozdulnak, néha-néha még a lábak is járják, de azért a festésen van a lényeg. Szabadon, kötetlenül dolgozik mindenki és van olyan is, aki elunva a „munkát”, félórácskára az udvaron rúgja – labda híján – a pillepalackot. Bence hatodikos, és a második kérdésre már bevallja, hogy szeret ugyan rajzolni, de focizni még inkább. „Anyukám erőltette, hogy jöjjek, mert ha nem, nem enged majd futballozni. De meglesz a dobozon a tulipán, meg tudom rajzolni” – mondja. Később kipirulva folytatják a „komolyabb” munkát, nem is szól rájuk senki.
A tábor résztvevői három tájegység sajátos bútorfestőstílusát sajátítják el: a háromszékit, a felcsíkit és a homoródmentit. Mind a mintakincs, mind a színhasználat vidékenként jól elkülöníthető, Háromszéken zöld-okker az alapszín, a Homoród mentén bordó vagy barna, a csíkira a sötétkék a jellemző – avat be a mesterségbe Szász Judit csíkdánfalvi tanítónő, az egyik oktató. Mint elmondja, a homoródmenti virágcsokor részletes-aprólékos, kidolgozott, a csíki jóval egyszerűbb, a formát tekintve azonban mindenütt egységes a hagyományos paraszti bútor.
Kilenc évvel ezelőtt helyi-környékbeli tanítók-tanárok számára rendezték meg a tábort, de a szervezők a tanítványokat is szívesen látták. Az évek során kialakult a visszajáró törzsközönség, akik már saját lakásuk berendezését is festik, elajándékozzák a munkáikat. A táborozók minden évben egynapos kirándulást iktatnak. Idén a Nyikó mentén néztek meg házakat, amelyeket eredeti, szép formájuk megőrzésével újítottak fel, és a ma igényeinek megfelelően alakítottak ki, úgy, hogy megtalálják helyüket bennük a Szentegyházán készült bútorok is.
„A lényeg, hogy az itteni kisközösség az otthoni nagy közösségbe »visszahonosítja« a népi festett bútort. A »habostorta kerítés«, a hagyományos környezettől, helyi életmódtól idegen házak divatját kell megfordítani, anélkül, hogy a népi értékeket múzeumi tárgyként vigyük be az életünkbe” – mondta el a tábor főszervezője, id. Haáz Sándor.