Tragédia az arctalan tömegek korában

A Kolozsvári Állami Magyar Színház vasárnap ezt a művet mutatja be Mihai Mãniuþiu rendezésében, új olvasatban – vagy inkább új megfogalmazásban. „Mãniuþiu minden előadása szuverén abban, ahogy a szöveget kezeli, ahogy az antikvitás problémáját napjainkhoz közelíti” – mondta el Visky András dramaturg, aki Babits Mihály, Csengeri János és Csiky Gergely fordításai alapján készítette el saját szövegváltozatát, amely természetesen a próbafolyamat alatt csiszolódott ki. „Minden előadásnak meg kell válaszolnia, hogy miért éppen ezt a szöveget veszi elő a rendező. Az a kérdés sem maradhat megválaszolatlanul, hogy mit gondolunk mi erről a szophoklészi történetről, amelyet Arisztotelész kanonizált. Ez a tragédiák csúcsa, hiszen elképesztő a dramaturgiája – mindig pozitív hírrel jönnek be a szereplők, és nem tudják, hogy ez a hír végletesen negatív” – magyarázta Visky András.
A próbafolyamat során kialakult szövegforma az Oidipusz király cselekményváza, amelyben a politikai történéseknél, a polisz belső harcainál jóval nagyobb hangsúlyt kap a családi tragédia megjelenítése: a fiúé, aki tudtán kívül saját apját ölte meg, és saját anyját vette nőül. A környezet egyszerűsítésével a szereplők archetipikusabbá és főként emberibbé válnak – fejtette ki a dramaturg, aki a plasztikus megformáltságot tartja az előadás egyik legnagyobb érdemének, a Cristian Rusu díszlettervező megálmodta tér, a hangzás és a zene egységét.
„Gyakran rendezek görög tragédiát, hiszen nagy vonalakban úgy gondolkodom, mint az athéniak. A gondolkodásunk alapjait ők tették le, azokban a kategóriákban gondolkodunk, amelyeket ők határoztak meg. Nem hiszem, hogy különösebb gondot jelentene egy régi athénival való találkozás, valószínűleg kiválóan megértenénk egymást” – mondta el Mihai Mãniuþiu. A rendező szerint az emberi szellem mit sem fejlődött azóta – mindössze talán annyiban változott, hogy a mai kor embere nem vesz tudomást a végzetről, arról, hogy csak a szellem szabadságával írhatja felül a génjeiben hordozott forgatókönyvet. Az egyén alakíthatja sorsát, a tömegnek azonban csak végzete van. Ma az arctalan tömeg korában az antik szerzők kortársak – fejtette ki a rendező. Az előadás címszerepét Bíró József alakítja, Iokaszté szerepét Kézdi Imola játssza. A rendező a többi szereplőnek – Salat Lehel, Hatházi András, Sinkó Ferenc, Orbán Attila, Galló Ernő, Skovrán Tünde, Balla Szabolcs, Fogarasi Alpár, Laczkó Vass Róbert és Szűcs Ervin – sem „mellékszerepeket” osztott. A kolozsvári társulat szerinte különösen erős csapat, ezért a próbák során érdemesnek tartotta a szerepeket a színészek képességei szerint alakítani.