Tizenkét faluból érkeztek hagyományőrzők a hétvégén Szamosújvárra

Ahol szépen kínálnak – mezőségi találkozó


A mezőségi fesztivált évről évre egyre több magyarországi vendég látogatja, hiszen kiváló alkalmat nyújt számukra „élőben” látni, hallani azokat az adatközlőket, akiket eddig csak felvételről ismerhettek. Ezúttal Székesfehérvárról érkeztek a legtöbben, de sokan kilátogattak a hétvégén Szamosújvárra Kolozsvárról is: az Ördögtérgye, a Szarkaláb tánccsoport tagjai, táncházas fiatalok. Ez a fesztivál róluk is szól, hiszen a péntek esti széki bál és a szombat esti „összmezőségi” táncház fergeteges mulatság hírében áll. Ilyenkor összegyűlnek a Kaláka, a Kiskaláka és a Kenderkóc együttes tagjai: a helybeli magyar fiatalok, gyerekek félig-meddig maguk is hagyományőrzőknek számítanak. Többségük szülei, nagyszülei a múlt században költöztek be a környékről Szamosújvárra.
A figyelem középpontjában azonban továbbra is azok maradnak, akiknek a jókedvétől a szemle sikere, szakmai eredményessége függ: ők az idős hagyományőrzők. „Szeretjük itt, mert szépen kínálnak, ez nem mindenhol van így” – jelentették ki a mezőkeszűi asszonyok, akik eddig minden évben eljöttek. Bizonyára a szerény fellépési díj is számít, de inkább jelképes; a legfontosabb az, hogy a szamosújvári Téka Művelődési Alapítvány munkatársai „értenek a nyelvükön”. Ez nem olyan bonyolult, hiszen csak odafigyelésre van szükség, jó szóra és egy kis kalácsra, pálinkára. A Téka-házban szombaton is így fogadták az érkezőket, a délutáni gyülekező alatt már jócskán felmelegedett a hangulat. Sokan ismerősökként üdvözölték egymást, már több ízben találkoztak itt a mezőségi fesztiválon. A szervezők – a kolozsvári Archívum Alapítvány szakmai segítségével – igyekeznek minden évben új csoportokat is elhozni, ezúttal például újdonság volt a mócsi zenekar, valamint Bob Siminic helybeli  prímás, aki „úri zenész” ugyan, de jól ismeri a mezőségi folklórt. Az ő bemutatásukat koncertként harangozták be a Conte étteremben, de a  Téka-házból áthozott, és a lakodalmi asztalok mellett felerősödött lendületben sokan táncra perdültek. Siminic zenéje inkább a román hagyományőrzőket fogta meg, a régies viseletet hordó csabaiakat, valamint az stilizált népi” ruhákban nagyon szépen táncoló kötkeieket. A feketelaki Füstös János szintén bekapcsolódott az alternatív műsorszámokba, és eljárta a németes táncokat is, amit amúgy Lakon nem táncolnak. Szerinte nincs magyar és román mezőségi tánc, csak forgatós, és igaza lehet. Ugyanarra a muzsikára itt mindenki tudott táncolni, és mindkét nyelven lehetett énekelni, táncszókkal biztatni a zenészeket, a másik párt.
Szék az egyedüli falu a Mezőségen, amely a többi falvakétól nagymértékben eltérő zene- és tánchagyományt őriz. A fesztiválon külön estét szentelnek az egykori város folklórjának, azonban a második, „összmezőségi” estén – a fiatalok kedvéért – széki rendet is húzott a sepsiszentgyörgyi Háromszék zenekar. A mezőségi meghívottak eleinte csak nézték a visszafogottabb csárdást, amelyben nincs sem átdobás, sem forgatás – aztán egyre többen beálltak. Talált a lépés.