Telt ház elõtt zajlottak Gyergyószentmiklóson a tánc- és mozgásszínházi fesztivál elõadásai

Az „össznépi reklám” megtette a hatását, az elõadásokat telt ház fogadta, a stúdió-elõadásokat pedig többtucatnyi tizenéves a játéktér szélén, a földön ülve nézte végig. Béres László igazgató elmondta, leginkább annak örül, hogy sikerült becsalogatni a nézõtérre a fiatalságot. Ám az, hogy a többnyire középiskolásokból és egyetemistákból verbuválódott közönség a fesztivál ideje alatt kitartott, a meghívott elõadómûvészek érdeme, hiszen sikerült magukkal ragadniuk a televízión nevelkedett társaságot.
A fesztivál nyitónapjának kiemelkedõ produkciója volt a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes Mozgásszínházi Mûhelyének Dokk (Éhség) címû produkciója, amelyet Uray Péter rendezett. A kegyetlen, fájdalmas történet az ember kiszolgáltatottságáról szólt, arról, hogyan tud egyik pillanatról a másikra olyan megalázó és feldolgozhatatlan helyzetbe kerülni, amelyben elveszíti tájékozódóképességét, és attól kezdve képtelen úgy élni, mint korábban. A sepsiszentgyörgyi mûvészek fellépése után a figurások léptek színre a Vava ªtefãnescu által megálmodott és rendezett Történetek a láthatatlan városból címû produkcióval. A két elõadás közötti szünetben az érdeklõdõk megtekinthették dance.movement.theater.photo címû színházi fotókiállítást, amelyet Balázs Áron fotómûvész hozott létre.
Meglepetést jelentett – bár jól illeszkedett a programba – az Omkar Katputli Theatre amatõr marionettbábosok és break dance-táncosok közös produkciója. A rövid bemutatkozó elõadás a báb és az ember együttélését, szórakozását mutatta be. Közösségformáló, az összetartozás érzését erõsítõ mozzanatnak bizonyult az esti bográcsos vacsora, amelyet Török Zoltán, egykori figurás színész helyben készített a mûvelõdési ház Kultúrsaroknak nevezett belsõ udvarán.
A második nap az elsõsorban figurás színészeknek szervezett workshoppal kezdõdött. „Ha már ilyen sok kiváló mûvészt sikerült meghívnunk, igyekeztünk kihasználni a lehetõséget, hogy tanulhassunk tõlük, és betekintést nyerhessünk mûhelytitkaikba” – magyarázta Béres László. A mûhely nemcsak a „tanítványok” számára nyújtott élményt, amint az egyik meghívott, Andreea Cãpitãnescu koreográfus is megállapította: „Meglepõen nyitott és kiváló mozgáskészséggel rendelkezõ mûvészeket ismertem meg.” A kora délutáni órákban Alice Georgescu színházkritikus, a Bukaresti Nemzeti Színház dramaturgja tartott elõadást Hogyan mozdul a román színház? címmel. „Az igazi mozgásszínházi produkciókban a mozdulat és a szó nem ellenfelek, hanem egyenjogú partnerek” – összegzett a kritikus. Mint elmondta, Romániában egyelõre nem beszélhetünk mozgásszínházról, hiszen azok az elõadások, amelyeket alkotóik táncszínháznak neveznek, valójában hagyományos színházi elõadások, amelyekben a tánc és a mozgás a megszokottnál fontosabb helyet kap. Ezután Andreea Cãpitãnescu Belsõ/Külsõ címû, performansz jellegû koreográfiáját láthatták a nézõk. M. Kecskés András pantomimmûvész Az életfa árnyékában, Vivaldi Négy évszakára komponált expresszív táncjátékával egyszerûen lenyûgözte, elragadtatta közönségét. A tánc és pantomim szintézisébõl létrejövõ produkció a természetbõl kizuhant ember önkeresését jelenítette meg különféle variációkban.
A fesztivál tegnap este Bozsik Yvette Társulata Holtodiglan címû elõadásával és a sepsiszentgyörgyi Free Connection dzsesszegyüttes koncertjével ért véget – a zenei események sorában szerepelt a Kaláka együttes is, amely elsõ erdélyi turnéja 25. évfordulóján koncertezett Gyergyószentmiklóson.

--------