Tegnap is ma mentek haza

A tizedik alkalommal megrendezett tábor egyik különlegessége a napközis foglalkoztatás. Sokan érkeztek kisgyerekekkel, így az apróságokkal Galaci Hajnal tanítónő foglalkozott, hogy a szülők napközben részt vehessenek a különböző tanfolyamokon.
A sátorozók – akárcsak a korábbi években – a helybeli focipályán üthettek tábort, ahol sokat javultak a higiéniai feltételek: a szervezők a sportolók öltözőjében meleg vizes, villanybojleres zuhanyozókat állítottak föl, és a mellékhelyiségeket is korszerűbbé tették. Sokan az iskola tantermeiben kaptak szállást, de néhányan helybeli családoknál töltötték az éjszakákat. Az élénk tábori élet azonban nem kedvezett az éjszakai alvásnak. „Mivel szinte minden éjjel hajnalig mulatozunk, kissé kezdjük elveszíteni az időérzékünket. Ma is derengett már az ég alja mire hálózsákba kerültem. Úgy tűnt két perce sem hunytam le a szemem, amikor arra ébredek, hogy a tábori rádió hangszórójában ez szól: és most bemutatjuk ma esti vendégeinket stb. Ijedten ugrottam ki a sátorból, azt hittem átaludtam a napot, aztán kiderült, csak az előző este rögzített hangfelvételt ismételték meg reggel” – mesélte nevetve az egyik résztvevő, Balázs Marci.
A Gyimesekben, ahol az idelátogatók szerint a fű zöldje vetekedik a képernyőkről ismert skóciai hegyek lankáinak színével, múlt szerdán kirándulni mentek a táborozók: egyik csoport az alsógyimesi Rákóczi-várnál, az ezeréves határnál járt, míg a többiek a község közvetlen környezetében ismerkedtek a táj szépségeivel. Szombaton délelőtt, miközben a kultúrház nagytermében javában zajlott a táncoktatás, az emeleten berendezett „főhadiszálláson” Szalay Zoltán szervező így nyilatkozott a Krónikának: „Számunkra már nem meglepetés, hogy a tanfolyamaink közül legtöbben a táncoktatásra jelentkeznek. Természetesen sokan látogatják a hangszeres kurzusokat is, de olyanok is akadtak, akik csupán a kézműves-foglalkozásokra kíváncsiak. Ez utóbbit alternatív tevékenységnek szántuk, minket is meglepett a számos jelentkező, jó néhányan egész héten csak szőttek. Külön öröm és ugyanakkor megnyugtató érzés, hogy sok fiatal érdeklődik a Gyimesek és Felcsík ősi hangszere – a gardon, vagy népiesen gardony – iránt.” A gardon húros és egyben ütős hangszer, amelynek teste hátulnézetben, illetve első látásra kisebb mosóteknőre emlékeztet. Kezelésének csínját-bínját az idén is a gyimesközéploki Timár János tanítgatta az érdeklődőknek. A gyerekeknek külön hegedűcsoportot indítottak, sokan tanultak furulyázni, kobozon játszani. A gyimesi és felcsíki táncokat főként Bodó-Bán Jánostól és feleségétől, Enikőtől sajátíthatták el a kezdők, míg a haladókkal Gábos Endre és Simon Katalin foglalkozott. A kézművescsoportot Ádám Katalin, a fényképészkört Ádám Gyula vezette. A napi, átlagosan ötórás tanfolyamok mellett a táborlakóknak néprajzi és tájismereti jellegű előadásokat tartott Tankó Gyula, Balázs Lajos és Pálfalvi Pál. A mindennapos táncházban segédkeztek a környékbeli adatközlő táncosok is: a csíkszentdomokosiak, karcfalviak és természetesen a gyimesiek. A szombat esti záróünnepségen felléptek a tábor zenésztanítványai is, a díszvacsorára pedig meghívták az eddigi táborokban közönség elé lépett zenészeket és táncosokat. Jakab Lőrinc