Színházi világnap a remény üzenetével

A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet közgyűlésének határozata alapján 1962 óta rendezik meg, annak emlékére, hogy 1957. március 27-én volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. 1978-tól a világ valamennyi országában üzenettel köszöntik e napot, hogy felhívják a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára.
Az ünnepi üzenet idei megfogalmazója, Víctor Hugo Rascón Banda mexikói drámaíró Reménysugár című üzenetében azt írta: sokan a kezdetek óta a színház haldoklását jósolják, és ez különösen felerősödött a mozi, a televízió és az újabb médiumok felbukkanása óta. A technológia arra tett kísérletet, hogy tűzijátékká vagy vásári mutatvánnyá változtassa a színházat – fűzte hozzá köszöntőjében. Szerinte ma azt tapasztaljuk, hogy a színház újra a színész és a néző szembesülésének, találkozásának színhelye lesz, „a szó visszatér a színpadra”. A drámaíró azt vallja, a színház ma hitet tesz a józan igazság értéke, az emberség mellett, és a saját sorsunk iránti felelősségre int. Segít abban, hogy megértsük, mi történik velünk, „hogy megfogalmazzuk érzéseinket, beszéljünk fájdalmainkról, hogy a mindennapi káoszból és rémálomból kiemelkedve a reményről szóljunk”.
A világnapot Magyarországon nyílt nappal, különböző programokkal ünnepelték a színházakban. A Bárka Színház közönségtalálkozóján Alföldi Róbert új rendezését, a Koldusopera című előadást és a jövő évad terveit ismertették, este pedig a mű nyilvános főpróbáját tartották meg. A Magyar Televízió ebből az alkalomból az Örkény István Tóték című színművéből készült tévéjátékot tűzte műsorra, Gothár Péter rendezésében, a Duna Televízióban a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadását, a Bocsárdi László rendezte Szophoklész Antigoné című tragédiát vetítették.
Az erdélyi magyar színházak közül két társulat vezette be közönségét ezen a napon a kulisszák mögötti világ titkaiba. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház a Salamon Ernő-gimnázium tizedikes diákjait látta vendégül. A látogatók ez alkalomból betekintést nyerhettek egy próbafolyamatba, és azt is megtapasztalhatták, milyen egyedül állni a rivaldafényben. Megtudták, hogy színházi berkekben hivatalos munkanap a szombat és vasárnap, a hétfő pedig elvileg szabadnapnak számít. A diákok arról is értesültek, hogy a színészek tízre járnak munkába, ám az este hattól kezdődő próbák néha az éjszakába nyúlnak. Amíg Béres László igazgató rögtönzött olvasópróbát „rendezett” a diákok közreműködésével, a függöny mögött Vava ªtefãnescu bukaresti mozgásművész a Történetek egy láthatatlan városból című új mozgászínházi produkción dolgozott a színészekkel. Próba közben a diákok a színpad szélén foglaltak helyet, hogy közelebbről láthassák, hallhassák az itt zajló munkát. Végezetül színpadon keresztül, díszletek között, a félhomályban távoztak a diákok, éppen úgy, mint a színészek előadás közben. Betértek a színészklubba, megnézték a ruhatárat, kelléktárat, és fény derült a Figura szűkös anyagi körülményeire is: előfordul, hogy ugyanazt a lakkcipőt két darabban is viseli a színész.
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház nyílt napján az érdeklődők szintén részt vehettek a próbákon, benézhettek a műhelyekbe és az öltözőkbe. Délelőtt a Parasztdekameron próbái zajlottak, amelynek bemutatóját május
5-ére tervezi a társulat. Nagy Pál igazgató a színház hétéves születésnapjára kiadott emlékfüzetet mutatta be a déli sajtótájékoztatón, és elmondta, a tervezett ünnepi miniévadot a budapesti és bukaresti meghívottak programegyeztetési nehézségei miatt május 15–21. közötti hétre halasztják, a Parasztdekameron bemutatója utánra. A szatmárnémeti színház tegnap az Art Caféban tartott Tennesse Williams Beszélj, mint az eső, hadd hallgassalak című előadással ünnepelt – a Harag György Társulathoz azonban idén nem jutott el a világnapi üzenet. Krónika