Nagyváradon felélesztenék a klubéletet

„Más városokban nagy az átjárás, itt azonban csak szakadék tátong a fiatal egyetemisták és nem egyetemisták, például ifjú házasok, dolgozó fiatalok között. Nyitott teret szeretnénk létrehozni, nem olyat, ahová rétegközönség jár” – magyarázza. Néhány évvel ezelőtt nyitotta meg az Alma kávézót, amely azonban hamarosan túl szűknek bizonyult. Véletlenül találták nyitva az Apácza (Moscovei) utcai épület kapuját – azét az ingatlanét, amely évtizedeken keresztül a híres Tempo klubnak adott otthont, amíg vissza nem kapta eredeti tulajdonosa. Annak idején bálokat, táncházakat tartottak itt, sakk-klub, menettánccsoport működött, bélyeggyűjtőklub, bábszínház, játszóház és ezernyi más. Most azonban leginkább kísértetházra hasonlít. „Amikor beléptünk a lépcsőházba, szembetalálkoztunk a ház gondnokával. Segítségével felvettük a kapcsolatot a tulajdonossal, és onnantól nem volt akadálya a kultúrkocsma létrehozásának” – meséli Mostis Gergő. Mint mondja, az ingatlantulajdonos kispénzű, emiatt nem képes felújíttatni a palotát, amelyet egy ideje védőháló is borít, hiszen már a járókelőket fenyegeti egy-egy díszítőelem lehullásának veszélye. A kocsma és a hamarosan bejegyzésre kerülő Moszkva Kulturális Egyesület magára vállalta, hogy néhány helyiséget, köztük az egykori dísztermet is újravakolja, használhatóvá teszi. Maga a kocsma az egyik teremben már alakul, bár a nagyközönség számára csak akkor nyílik majd meg, ha enyhül a hideg.

Terveik szerint a nagyteremben lép fel szombaton Harry Tavitian, napjaink legjelentősebb román jazz-zongoristája, és Cserey Csaba dobos, április elején pedig Lajkó Félix hegedűművészt látják majd vendégül. Mostis Gergő azt mondja, nagyon fontos, hogy ne középszerű kocsmazenekarokkal, hanem valódi nagy nevekkel csalogassák be a közönséget, hiszen biztos benne, hogy van erre igény a városban. A továbbiakban azonban bármilyen egyesület programját szívesen látják a klubban, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség például már meg is kereste őket azzal a kéréssel, hogy táncházát tarthassa itt, amely a Tempo idejében is ebben a teremben működött.

„A mai fiatal értelmiségiek már nem kérnek abból, hogy fogyatékosnak, hátrányos helyzetűnek tartsák őket. A hetvenes-nyolcvanas években születettek már csak halványan emlékeznek a kommunizmusra, valójában nekik már minden lehetőségük megvolt a kibontakozásra. Nem határozza meg magát posztkommunista generációként” – érvelt a Moszkva név mellett Mostis Gergő. Mint mondja, az orosz fővárosnak a szocializmus bukása óta ugyanígy sikerült túllépnie saját korlátain, ezt a megújulást hivatott tükrözni a névválasztás. S bár a düledező termek rehabilitálása nagy kihívás, „ott, ahol más nehézségeket lát, mi lehetőséget” – összegez.