Marosvásárhelyi vita a színháztámogató alapítványról

Béres: nem a saját tulajdonom
Mindamellett, hogy a legtöbb színházi ember elismeri a Prospero rendkívül jótékony hatását, akad, aki felteszi a „hogyan tovább Béres után” kérdést. „Ezt az alapítványt valóban én hoztam létre, de nem képezi sem a saját, sem a családom tulajdonát. Másrészt nem az egyetem mindenkori rektora, hanem egy öttagú kuratórium vezeti” – állítja az alapító, a napokban 64. életévét töltõ Béres, azt azonban nem hallgatja el, hogy bármilyen kérdésben vétójoggal élhet.
A Prospero tevékenységének elsõ éveiben Béres András fia támogatására is számíthatott. Béres G. Attila nemcsak egyszerû kuratóriumi tagsággal rendelkezett, hanem ügyvezetõi tisztséget is ellátott. A jelenleg Magyarországon élõ rendezõ helyett az ügyvezetõi teendõket az egyetem gazdasági igazgatója, Jánosi Mária Magdolna látja el. A gazdasági szakember korábban a Prospero egyik cenzora volt.
Béres András szerint jellembeli kérdés, hogy azok, akik egyszer majd utána jönnek, miként kezelik az alapítvány sorsát. Egyelõre annyit árult el, hogy – a híresztelések ellenére – az alapítvány nem örökölhetõ. „Ha valami gond van, és a Prosperót felszámolják, akkor javait átadjuk a római katolikus egyháznak. Miután egyeztettünk az egyházzal, rögzítettük ezt az alapszabályzatban is” – állítja. A Baculea és Dobîrtã közjegyzõi irodában hitelesített eredeti statútumból azonban hiányzik a rektor által említett kitétel.
A színház kisemmizésétõl tartanak
Miután nem sikerült tisztáznia az alapítvány mûködésének jogi vetületeit, Szélyes Ferenc három évvel ezelõtt lemondott a kuratóriumi tisztségérõl. A Krónika által megkeresett színmûvész azt is kifogásolta, hogy a Prosperóban eltöltött két-három év alatt senki nem kérte ki a véleményét, mi több, kuratóriumi tagként soha nem hívták meg a kuratórium üléseire. „Én nem akarok senkit sem pénzlopással gyanúsítani, de mindig kész tények elé állítottak: már meghozták a döntést, és a pénzt is elköltötték. Ha nem látom át az alapítvány tevékenységét, nem ismerem a pontos célkitûzéseit, mit keressek én ott?” – kérdezett vissza a kilépésérõl faggatott Szélyes Ferenc. A színmûvész hozzátette: döntése meghozatalában a Béressel korábban kirobbant szakmai nézeteltérés is szerepet játszott. Szélyes ekkor mondott le a színmûvészeti egyetemen betöltött tanári állásáról is.
Szélyes Ferencet már nem érdekli a Prospero sorsa, de úgy véli, hogy valamikor még gondot okozhatnak az alapítvány által vásárolt szolgálati lakások. „Ha Béres helyett jön egy másik rektor, akkor elméletileg mind a színmûvészeti egyetem, mind a színház kisemmizhetõ. Ezt még akkoriban tisztázni szerettem volna, de nem volt kivel. Amikor a dolgok jogi oldaláról vagy az alapszabályzatról kezdtem kérdezõsködni, Béres András nem volt hajlandó tájékoztatni. Ekkor jöttem rá, hogy nekem ott semmi keresnivalóm nincs” – idézi fel Szélyes Ferenc, akinek a kurátori helyét Kárp György vette át.

Jön a pénz, de mennyi?
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház aligazgatója, Kárp Gyögy a Tompa Miklós Társulat egyetlen képviselõje a Prospero vezetõségében. Bár elismeri, hogy nem szokott beleszólni a kuratórium döntéseibe, Szélyestõl eltérõen jobb véleménnyel van a Prosperóról. „Lehet, hogy idõnként összeül a kuratórium, de én elfoglalt vagyok, így nem is számíthatnak rám” – magyarázza.
A magyar tagozat vezetõjeként viszont fontosnak tartja kiemelni: azon túl, hogy évi egy-két produkció a Prosperónak köszönhetõen jön létre, az alapítvány jelentõsen hozzájárult a mûszaki eszközök korszerûsítéséhez. Legutóbb a hangosítók és a világosítók kaptak korszerû felszerelést, ami nélkül egy zenés darab színpadra állítása manapság már elképzelhetetlen. A támogatás értékérõl kérdezett kuratóriumi tag nem ismeri a pontos összeget, csak annyit tud, hogy mindez „bizonyára forintban is milliókat jelent”. Még akkor is, ha nincs teljes rálátása az alapítványba befolyt összegekre, Kárp György úgy érzi, megbízhat Béres Andrásban.
A kételyek eloszlatása érdekében az alapító rektori irodájában az újságíró elõtt bontotta fel az Illyés Közalapítványtól érkezett borítékokat. Valamennyi célpályázatra érkezett válaszlevelet tartalmaz, benne a konkrét pénzösszeggel és elszámolási határidõvel. „Amint látja, itt nem lehet játszadozni a befolyt pénzösszegekkel, mivel mindenkinek névre szólóan, jól meghatározott programra ítélik meg” – mutatta a frissen érkezett levelek tartalmát. Ezúttal 300 ezer forint a vendégtanárprogramra, 50-50 ezer egy november végi tudományos ülésszakra, 50 ezer a Symbolon színháztudományi szemle kiadására érkezett. Béres András jóformán már el sem tudná képzelni a színiegyetem mûködését, a bentlakások fenntartását, vendégrendezõk meghívását vagy a turnékon való részvételt a Prospero támogatása nélkül.


Intézményi vagy személyi háttér?
Intézmények vagy személyek hozzák létre azokat az alapítványokat, amelyek az erdélyi magyar közösség számára megszerzett hazai vagy magyarországi támogatásokat kezelik? A kérdés többször is hullámokat vert már a hazai magyar közéletben. A román költségvetésben a magyarság nem politikai programjainak a támogatására elkülönített keretét kezelõ Communitas Alapítványt az RMDSZ jegyezte be. Szintén intézményi háttérrel jegyezték be a magyar tudományegyetemet mûködtetõ Sapientia Alapítványt is. Ennek a történelmi magyar egyházak az alapítói. Természetes személyekként jegyezték be viszont az erdélyi magyar televízió létrehozására megalapított Janovics Jenõ Alapítványt. Az alapítók sorában ott van Markó Béla, Takács Csaba, Gáspárik Attila, Csép Sándor és Gálfalvi Zsolt. Szintén személyi háttérrel mûködik a milliárdos vagyont kezelõ Porgress Alapítvány, melyet az RMDSZ egykori gazdasági alelnöke: Péter Pál jegyzett be a bíróságon.