Kőrösi Csoma Sándor lelke képekben, zenében

Az alkotásban tizenhárom – többek közt latin, angol, német, szanszkrit, arab, perzsa és tibeti – nyelven hangzanak el szövegek, olyan nyelveken, amelyeken a 19. század első felében munkálkodó, világhírű Tibet-kutató is beszélt.
A dokumentum- és játékfilm, kísérleti film határán egyensúlyozó alkotás főszereplője nem jelenik meg testi valójában. A róla született legendák mellett saját szövegei is megszólalnak, magyarul Törőcsik Mari, a nemzetközi változatban pedig a brit Susannah York tolmácsolásában. A film szerkezetében kettős: az eredeti helyszíneken forgatott intuitív anyag arra a valóságos környezetre koncentrál, amely Csomát körülvette, míg Roskó Gábor animált festményei a legendáriumot keltik életre. Az ő figurái jelennek meg a székelyföldi szülőhaza, Törökország vagy éppen India tájain, ezek a képek kísérik a csodás elemekkel átszőtt fordulatos történeteket. A tudós utazó saját szövegei, kutatásai eredményei viszont már a valóságos utazás képeit kísérik, Indiában, a Himalájában. Ez az utazás azonban sokban különbözik a hagyományos útifilmek világától: nem a táj, a közösség bemutatására törekszik, hanem a meditáció, a lelki történések képeit vonultatja fel.
Szemző Tibort régóta foglalkoztatta Kőrösi Csoma Sándor alakja, tíz évig dédelgette tervét, hogy „megidézze” őt: főként a szellemisége, gondolatvilága érdekelte, nemcsak a dokumentálható élettörténet. „Az út, ahogy eljutott a létezés nagy kérdéseihez. Amiért élete nagy részében mindent hátrahagyva a buddhista szövegeket faggatta, tanulmányozta” – magyarázta vállalkozása indítékait a rendező. A forgatás ötlete véletlen találkozásból született: Újdelhiben ismerkedett meg a jeles keletkutató Sári Lászlóval, akivel ellátogatott abba a kolostorba, ahol Kőrösi Csoma Sándor éveket töltött, tanult, és ahol híres tibeti–angol szótárát és nyelvtanát készítette el. A történet kitalálásában Sári László segítette, ő írta a szövegeket, a rendhagyó forgatókönyvet.
A film operatőre Szaladják István, aki a „fejében lévő forgatókönyv” szerint dolgozott. Úgy, hogy a helyszíni látvány, az emberi arcok, a helyzetek adták a felvételek lényegét. A képeket Super 8-as kamerával rögzítette, így érte el a film archaizáló hatását. Mint Szemző korábbi munkáiban, itt is kiemelt szerepe van a zenének – Joseph Haydn, Muhammad Rafi, illetve saját kompozícióinak. A filmnek a 37. Magyar Filmszemlén a rendezői látvány díját ítélték, az indoklás szerint „az útkereső, rendező zeneszerzőnek a hagyományokat tisztelő és megújító, egyéni látványvilág megteremtéséért”. Krónika