In memoriam Incze László 1928–2007

1928. december 14-én születettBaróton polgári családban. Elemi iskolaitanulmányait szülővárosában végezte,majd rövid ideig Segesvárott tanult. A másodikvilágháború idején félbeszakadtközépiskolai tanulmányait 1947-ben fejezte beSzékelyudvarhelyt, a római katolikus gimnáziumban,majd beiratkozott a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemtörténelem-filozófia szakára, ahol 1952-bendiplomázott kiváló eredménnyel.
Rövid ideig Mezőbándontanított, majd 1953-tól kezdődően Kézdivásárhelytoktatott. Élete, neve és munkássága többmint ötven éven át összefonódottKézdiszék céhes, vásáros,művelődési és egyházi központjával.Döntő szerepet játszott abban, hogy TurócziMózes, 1848-as ágyúöntő házábanmegnyitották az első céhtörténetikiállítást, mely 1972. március 2-átóla Kovászna megyei múzeumi hálózat,1990-től kezdődően pedig a Székely Nemzeti Múzeumrészlegévé vált.
Incze László életeszorosan összekapcsolódott az általa alapított,folyamatosan bővített és gyarapított, adiktatúra évei alatt pedig féltve őrzöttmúzeum sorsával. Az erdélyi és amagyarországi fiatalok, látogatók meg vendégekannak kiállítótermeiben megismerkedhettekKézdivásárhely évszázadosmúltjával, a háromszéki székelyek1848–49-es önvédelmével, az ágyúöntőGábor Áron kivételes szerepével. A múzeumhelyiségeiben megtekinthették a helyi céhektárgyi szimbólumait, eszközeit és messzeföldön híres termékeit. Itt találtmenedékre és otthonra a külföldi és aromán látogatók által is megcsodáltZsuzsi és Andris baba-kollekció, mely elsősorban azerdélyi és a moldvai magyarság hagyományosünnepi viseletét vonultatja fel.
A múzeum impozánskiállítótermében évtizedeken átminden hónapban rangos képzőművészetikiállításokat és tudományosértekezleteket szervezett nagy áldozattal. Amikor azerdélyi magyar képzőművészek munkái anacionalista hatalom szorításában fokozatosankiszorultak a hazai galériákból, Kézdivásárhelymúzeuma folyamatosan biztosította számukraalkotásaik bemutatását. Incze Lászlóévtizedeken át az önismeret, az erdélyimagyar nemzettudat, a ’48-as polgári forradalomszabadságeszményeinek hűséges őreként,nagy áldozattal és becsülettel munkálkodott.Amikor a totalitárius hatalom asszimilációspolitikája már-már a groteszk határátsúrolta, Incze László intézményetovábbra is megőrizte eredeti arcélét ésfunkcióját, az erdélyi és az anyaországimagyar látogatók számára pedig sajátosautonóm szigetként, lelki és szellemifeltöltődés szentélyeként működött.A beavatott vendég egy-egy háromszéki céheskorsó vagy zászló falnak fordítottoldalán mindig megcsodálhatta féltve őrzöttnemzeti szimbólumainkat.
A nagyfokú hivatásérzettel,önfeláldozással, tisztességgel ésszerénységgel végzett fél évszázadosszakmai tevékenységét a SzéchenyiTársaság 1992-ben, az Erdélyi KözművelődésiEgyesület pedig 2002-ben díjjal jutalmazta.

Pozsony Ferenc