Faludy György emléke

– Én varázsló vagyok, dzsinn. Akarod, hogy békává változtassalak?
A szerencsétlen arab útonálló eredetileg a költő óráját és tárcáját szerette volna, az átváltoztatást semmiképp. Riadtan menekült Marokkó valamelyik sziklapárkányáról, úgy hatvan évvel ezelőtt. Közben megjelent az asztalnál József Attila ideges, reszkető alakja, azt mondta, menthetetlenül szerelmes az őt kezelő pszichológusnőbe. Persze, ez már másik történet, más diapozitív a költőóriás és a leköszönt század emléktárából. Akár az első, kiadót nem találó, kölcsönpénzen megjelenő Villon-balladakötet, aminek utánnyomásán hülyére keresték magukat a feketéző nyomdamunkások. A bécsi, berlini, grazi tanulmányévek. Babits előszobája. Vagy a Párizs–Algéria–Egyesült Államok útvonalú első kényszeremigráció. Itthon a könyveiből rakott máglyák Budapest terein, mikor a kiteljesedő nyilas rendszer a költőt is a lángok közé kívánta taszítani. Aki mindeközben – az amerikai hadsereg katonájaként – bebolyongta az ismert világ egynegyedét. Hazatérésekor már összesöpörték a fasizmus utolsó romjait is, helyette az új rendszer találta veszélyes ellenségnek a költőt, verseinek és a bármely hatalmi szférának fölötte álló emberi szabadságot hirdető alakjának büntetése három év a recski fogolytáborban. Amikor kövekkel megpakolt taliga mindkét szarvát markolni kellett, Faludy fejben írt verset. 1956 magasfeszültséggel telt felhői Londonig röpítették. Itt születő önéletrajzi regényében addigi életének öt bugyrát fordítja ki, személyiségére olyannyira jellemző módon: leír, ábrázol, kitalál és kiszínez maga körül minden eseményt. Verset, szerelmet, történelmet, „sovány, radikális és vidám írókollégákat”. Firenzei és máltai kitérők után Torontóba költözik, ahonnan a magyarországi változások kezdetén másodjára is hazatelepül. Faludy György kilencvenévesen jár először Erdélyben, ahová aztán évente visszaszólítja valami. Utoljára a tavaszutón, egy kolozsvári kisvendéglő asztalához. Akik akkor találkoztak, beszédbe elegyedtek vele, kérdeztek tőle valamit, nem búslakodhatnak távozásán. Mert számukra, olvasói számára Faludy György maga díjaknál, kitüntetéseknél, megemlékezéseknél sokkal többet jelent: a huszadik század Költője és Embere. Burus János Botond