Ékszeres ládikó és tulipános falemezek Mákófalván

A falusi emberek esztétikai érzéke azonban sajátos kalotaszegi motívumok megszületését idézte elő, a Kolozs megyei faluban bútorfestő iskola is működött a 19. század végétől a második világháború kezdetéig. Ezt a hagyományt szerette volna feleleveníteni a a mákófalvi bútorfestő: ezért a rendszerváltás után úgy döntött, a népi kézművességnek az édesapjától és a nagyapjától eltanult fortélyait továbbadja a fiatal generációknak. Õ maga is járta a vidéket, a rokonok, ismerősök padlására száműzött bútorok motívumait rajzolta, fényképezte. Amikor a kalotaszegi népművészetet pártoló és népszerűsítő Bokréta Kulturális Egyesület megalakult, és ennek elnöke lett, megfogalmazódott benne egy bútorfestő tábor szervezésének az ötlete. Idén már negyedik alkalommal mutatja be a fiataloknak a mákói motívumok jellegzetességeit. Ezen a nyáron tizenhat diák jött Mákófalvára, naphosszat tulipánokat pingálni a falemezekre, közülük többen is visszatérő vendégei a falunak. A Rácz testvérek, Károly és Noémi minden évben eljönnek a településre. „Hogy mi vonz ide minden évben? Hát a csend, a falu nyugalma. Pihenni jövünk” – mesélik a Marosvásárhelyről érkezett táborozók, de Magyarkapusról és Gyaluból is jöttek gyerekek. „Valószínűleg egyikükből sem lesz bútorfestő” – jegyzi meg Kovács Pali Ferenc, hozzátéve, nem is ez a tábor célja. Ha a gyerekek megtanulják megkülönböztetni az eredeti népi motívumokat a faluturizmus hatására futószalagon gyártott giccses tárgyakon megjelenő festéstől, akkor máris megérte megszervezni a tábort. A tizenhat táborozón kívül három falubeli gyerek is feljár a dombon álló iskolába bútorfestést tanulni. Közülük ketten hozzá is láttak az iskola udvarán álló hátas pad ülőkéjét mázolni. Egyikük, Kovács Erzsébet Emőke elmondta, érdeklődik a falu hagyományai iránt, szeret rajzolni, festeni. Kovács Pali Ferenc örül annak, hogy valaki képviseli a táborban Mákófalvát, mert a falu lakói nem igazán érdeklődnek a hagyomány iránt. A táborozók sokkal fogékonyabbak, nyitottabbak a népművészet megismerésére: kedden Zsobokra látogattak el, megnéztek a falu tájházában egy tisztaszobát, így a fiatalok már meg tudják különböztetni a nyárszói bútorokat a mákófalviaktól. A gyerekek komolyan veszik a festegetést, a kész munkákból szombaton, a tábor utolsó napján kiállítást szerveznek. A fiatalok távozásával nem ürül ki az iskola, hisz jön az utánpótlás: az erdélyi ifjaktól magyarországi felnőttcsoport veszi át az ecsetet. Õk a bútorfestés mellett fafaragást is tanulnak, Gál Potyó István fafaragómester oktatja majd őket. Tavaly faragott hirdetőtáblát állítottak fel a falu központjában, amelyet azóta a falubeliek is bátran használnak: jelenleg vaskos piros betűkkel jégszekrények és mélyhűtők javítását hirdeti rajta egy vállalkozó.