Egy nagy közösség mindennapi kenyere

� Korondon végigsétálva e két napon nem látszott, hogy a falu szomszédságában, Árcsófürdőn éppen fazekasvásár zajlott. A település főutcáján ugyanúgy vásároltak a turisták, mint máskor. Az idei vásárnak viszont kevés volt a látogatója. Leáldozóban van a rendezvény?
� Látogatóból, vásárlóból sosincs elég, hiszen a fazekas abból él, hogy eladja a portékáját. Az sem volt igazán jó, amikor a kilencvenes évek elején negyvenezres tömeg látogatta a vásárt, az idén viszont kevés volt a vásárló, és ez sem jó. Sírni is, örülni is szaporátlan egyedül, ugyanígy a vásárt is a sok vásárló élteti, de nem bármi áron. Idén végre nem a más vásárokban el nem kelt árujukat próbálták eladni az árusok, ezért volt kevesebb a kiállító is. Ennek a vásárnak a korondi fazekasmesterség ünnepének kell lennie, nem piacnak. Évente egyszer szervezzük meg, és erre mindenkinek készülnie kell, aki úgy érzi, megérdemli a munkája révén, hogy itt legyen. Az idei huszonkét kiállító munkái letisztult népi művészetet, igazi értéket képviseltek. Ezért nem aggaszt a rendezvény sorsa. Más kérdés, hogy a valódi népművészeti értéknek is szüksége van vásárlóra, tehát minél több látogatót szeretnénk idevonzani � az ideinél bizonyosan többet ahhoz, hogy a vásár sikeres legyen.
� A fazekasvásár a népművészeti értéket hordozó kerámia és a tömegtermelés közti vízválasztó lenne?
� Mi semmilyen hatósági jogkört nem akarunk magunknak. A giccset különben úgy határozta meg az egyszeri korondi gyermek, hogy giccs az, amiért pénzt adnak. Nem harcolunk a giccs, a bóvli ellen, mert a �harc� kimenetele mindig kétes, és emberi sorsok vannak minden korondi cserép mögött, olyan emberek sorsa, akik nem vették a nyakukba Európát, hogy eperszedésből éljenek. A falu abból él, hogy kereskedik, a fazekasvásáron viszont a letisztult formákat, a valódi művészetet mutatjuk meg, és igyekszünk, hogy ez maradandó legyen. Mind a két oldalnak igaza van, hiszen meg kell élni, és az értéket is meg kell becsülni. A legfontosabb, hogy egy nagy közösség mindennapi kenyere a fazekasság, ezért nem szembenállásból kell az értéket meghatározni.
� Nem zárja ki a két szemlélet, a két érdek egymást?
� Lehet, hogy sokan megköveznének, de ki kell mondani: Korond a sok érték mellett sok szemetet is termel. Az értéket viszont nem a szemét, hanem az uniformizálás fenyegeti. A fazekasvásár és a község múzeumában ez alkalommal megnyitott kiállítás éppen azt akarja megmutatni, hogy nincs két egyforma edény, ha művész az alkotója. Más a forma, a súly, a szín, a falvastagság, az arány az edény hasa és a csőre között, a talpa és a magassága között. Egy jó edény emlékeztet valamire, elindít bennem egy gondolatot, egy érzést, jön az embernek, hogy egyék a tálból. Azon kell mindenkinek szorgalmasan ügyködnie, hogy a népművészeti értéket őrző korondi kerámiát és fazekasságot megtartsuk.