"Csodákat műveltek itt velünk"

Közvetlen hangulatban, vidáman zajlott a tánc világnapja alkalmával megszervezett közös foglalkozás, ismerkedett táncos és néző, kicsik és nagyok érdeklődéssel figyelték a táncosok mozdulatait, próbálták ellesni a titkokat. �Nem baj, ha nem lesz tökéletes - hangzott el gyakran a biztatás, és szükség is volt erre, hiszen aki eddig nem hitte, most meggyőződhetett, hogy nem is olyan könnyű a ritmust tartani. Volt ének- és táncoktatás, gyermekjáték-tanítás, sőt szerepcsere is történt: a vállalkozó kedvű önkéntesek betanultak egy koreográfiarészletet, és ezt bemutatták a hivatásos táncosok előtt.
�Hogyha a magyar tánc és a magyar népzene az anyanyelvünkhöz tartozik, akkor a koreográfia a vers. Így a mai napot író-olvasó találkozónak is nevezhetném, hiszen a közönség megtekintheti, hogyan születik a koreográfia. Sokan csak a színpadon látnak bennünket, de el is beszélgetnének velünk. Erre adtunk most lehetőséget� � magyarázta a Krónikának András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója. Õ maga � mint mesélte � ifjúként egy-egy alkalommal a győri balett, majd a Magyar Állami Népi Együttes próbáját tekinthette meg a kulisszák mögül, és ez nagy hatással volt rá. �Éveken keresztül éltem ebből az óriási élményből. Az is megtörtént azonban, hogy fontos táncintézmények nem engedtek be próbára, s ez nagyon fájt, ezért míg tavaly csak a gyerekek számára, idén az egész város számára szerveztük meg a nyílt napot� � fűzte hozzá az igazgató.
Szombaton szűknek bizonyult az együttes próbaterme, voltak ír és angol érdeklődők, magyarországi látogatók és helybeliek. Kecskemétről egy busznyi tanítóképzős diák és külföldi cserediákok csatlakoztak a székely táncosokhoz, és lelkesen vettek részt a tavaszváró játékban, medvevadászatban, diótörésben, csibevásárlásban, szobros táncos játékban és énektanulásban. �Örülök, hogy a vendégek is bekapcsolódtak a játékba. Jó volt a hangulat, mindenkinek nagyon tetszett a program, jó, hogy ilyen sokan eljöttek� � jegyezte meg Kósa M. Gabriella, az együttes táncosa.
A hivatásos táncosokkal bizony nehéz volt tartani a lépést, igazi erőpróbának számított mellettük ropni a táncot. �Otthon nem igazán szoktunk táncolni. Nehezen indult, de a végén csak megtáncoltattak bennünket. Még a diákokat is megmozgatták, pedig ők általában passzívak. Csodákat műveltek itt velünk� � mondta el Galuska László Pál, a kecskeméti csoport egyik kísérő tanára.