„Az én bázisom otthon alakult ki”

Éder Enikõ, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház mûvésze játszhatja Sarolt szerepét az István, a király rockopera 25 éves jubileumi elõadásában, miután szombaton õ bizonyult a legjobbnak A Társulat címû szereplõválogató játék döntõjében. A közönség telefonos szavazatait és a zsûri döntését egyaránt figyelembe vevõ mûsor fordulóit több tízezer nézõ követi február óta a Magyar Televízió 1-es csatornáján.

Egy évvel ezelõtt sikerrel keltette életre Réka alakját a temesvári társulat által színpadra vitt István, a királyban. Kihívásnak érezte, hogy a rockopera legfiatalabb nõalakjának szerepe után Sarolt, az anya szerepére pályázzon?

Szokatlan és érdekes élmény egy év leforgása alatt a legfiatalabb, majd a legidõsebb nõi szerepet megformálni. Eddig csak annyit tudtam megmutatni Saroltból, amit önmagamtól beleképzeltem, belevittem a karakterbe. Most, hogy valóban magaménak tudhatom, kezd átalakulni bennem a szerep. Alig várom, hogy elkezdõdjenek az igazi próbák.

Az õsbemutatón Berek Kati, majd Császár Angela és Pápai Erika játszotta István édesanyját. Az õ alakításukra visszatekintve, hogyan viszonyul hozzá új szerepéhez?

Nos, kicsit félek ettõl, mert nyilván a korom nincs meg Sarolt szerepéhez. Igaz, a történelmi Sarolt sem volt túl idõs, források szerint talán harminc-egynéhány éves lehetett. A jubileumi elõadáson sok függ attól is, hogy ki játssza majd István szerepét. De igazából mindez nem jelent számomra mérvadó akadályt. Az a feladatom, hogy eljuttassam a nézõkhöz István anyjának érzéseit, gondolatait, jellemének meghatározó vonásait.

A Társulat versenyére amatõrök és profik egyaránt jelentkezhettek. Mekkora elõnyt jelentett az eddigi színészi munkája?

A rutinosság jelentett elõnyt, az, hogy jól bírom a stresszt, a strapát. Minden alkalommal éreztem, hogy helyt tudok állni a színpadon. A szombati döntõ elõtt érzékeltem, milyen jó, hogy magabiztos tudok maradni, tudom, hogy mindezt miért és hogyan akarom csinálni. Ugyanakkor igaz az is, hogy az én rutinosságomat ellensúlyozta a tény, hogy több versenytársamnak képzettebb hangja van.

Egy televíziós showmûsorban másfajta akadályokkal kell megküzdeni, mint a hagyományos színházi elõadásokban?

A televíziós mûsor fordulóit nem találtam fárasztóbbnak vagy nehezebbnek a színházi próbáknál. Sõt mivel eddig nem vettem részt ilyesmiben, az újdonság izgalmával hatott a kamera, a stáb, a másfajta környezet és ritmus.

Ön a verseny egyetlen erdélyi származású résztvevõje. Érezte ennek valamilyen elõnyét vagy hátrányát?

Nem, egyiket sem éreztem. A tény, hogy erdélyi vagyok, igazából nem is merült fel. Csak számomra, a lelkemben volt jó érzés, hogy tudtam, Sarolt maga is erdélyi származású volt. Azt talán elmondhatom, hogy az utóbbi hetekben kicsit elmérgesedett a verseny honlapján a nézõk kommentárjait gyûjtõ fórum, elhangzott olyan megjegyzés, hogy menjek vissza a saját országomba, mert ez egy magyar rockopera, és nincs benne keresnivalóm. Az ilyesmi rosszulesik, de nem tulajdonítok neki különösebb jelentõséget.

A Társulat játékában a közönség SMS-ben szavazhat kedvenceire. Mérhetõ az erdélyi nézõk szimpátiája és hozzájárulása a sikeréhez?

Sajnos, még nem láttam pontos kimutatást, hogy hány pártoló üzenet érkezett. Ezért csak a hozzám eljutott biztatásokra tudok hagyatkozni. Biztos, hogy az én bázisom otthon alakult ki, és ebben része volt a médiának is, amely pozitívan viszonyult az ügyhöz.

Mostani sikere miként befolyásolja további színészi karrierjét? A média nyújtotta nyilvánosság segíthet egy színésznek?

Szerintem hatalmas elõnyt jelent. Nem arra gondolok, hogy a mûsor után tolakodni fognak a rendezõk, hogy szerepeket ajánljanak nekem. Ám az arcom ismertté vált, ez a szakmai kapcsolatok kiépítésének egyik útja.

A televíziós mûsor miatt az utóbbi hónapokban gyakorlatilag Budapesten él, az MTV stúdiójában dolgozik. Hamarosan következik a bemutató, majd a vándorelõadások. Hogyan tudja ezt egyeztetni a temesvári társulat programjával?

A szombati döntõn jelen volt a színház igazgatója, hozta magával a társulatot is, egy busznyi embert. Meglepetés volt, nagyon meghatódtam, hogy a kollégáim ennyire támogatnak és értékelik a munkámat. Részletesen még nem volt idõnk beszélgetni, de abban maradtunk, hogy párhuzamosan vállalok szerepeket.