A „láthatatlan fesztivál”

A MadeInMilan nonprofit egyesület által szervezett esemény teljes csapata idén kizárólag önkéntesekből áll, reklámozása csupán szórólapok és a filmbarátok körében szájról szájra adott hírek révén történik, eseménynaptárja pedig – két kivétellel – csupán a nyertes filmek bemutatását tartalmazza. Ennek ellenére a „láthatatlan filmfesztivál” – ahogyan Cinzia Masotina programkoordinátor fogalmazott – ragaszkodott az eddigi években bizonyított színvonalához, és miután a versenyre jelentkezett filmek rendezői közül senki sem lépett vissza annak hallatán, hogy elmaradnak a közönségvetítések, a szervezők úgy döntöttek, nem mondanak le a fesztiválról. Mi több, átszervezték a koncepciójukat, és minden szempontból „pénztelenné” alakították a filmes eseményt.

A csütörtökön megtartott sajtótájékoztatón a filmszemle igazgatója, Andrea Galante felháborodásának adott hangot, amiért egyesek utolsó pillanatban vonták vissza támogatásukat egy olyan fesztiváltól, amely az elmúlt kiadásokon többek között Charlize Theronnak, Peter Falknak, Martin Landaunak, Franco Nerónak, Marco Monicellinek adhatta át a Leonardo Lovát, a díjazottaknak járó MIFF-szobrot (képünkön).

A szemlén idén négy kategóriában – film, rövidfilm, dokumentumfilm és szociális kampányokra készült corporate-film – 65 alkotás van versenyben, ezek közül film kategóriában egy magyar produkció, Török Ferenc Overnight című alkotása, rövidfilm kategóriában pedig Paul Negoescu román rendező Examen című filmje.

A nyitóestén bemutatásra kerülő filmet a Neurothon nonprofit szervezet választotta, amely idén második alkalommal díjazza azt a versenyző mozgóképet, amely tematikailag leginkább közel áll a tevékenységéhez – egy olyan sejtbank létrehozásához, amely hozzájárul az idegpályák károsodásának vagy betegségeinek gyógyításához. A fesztivál tehát vállaltan támogat társadalmi célt is, ez a magyarázat idei szlogenjére: „A fesztivál, amely jót tesz az agynak”.

Az anyagi nehézségekre válaszként adott „pénz nélküli” szervezői koncepciónak köszönhetően a nyitófilm, egy versenyen kívüli bemutató ( Uwe Boll Postalja), a zárófilm (Stefano Chiantini L’amore non basta című filmjének olasz előbemutatója) és a fesztivál hivatalos zárása után, vagyis az április 13–14-én vetített nyertes filmek megtekintése internetes előfoglalás alapján ingyenes.

Soó Éva, Milánó

Kevés a pénz, vagy túl sok a fesztivál?

Olaszország bátran nevezhető a gomba módra szaporodó filmfesztiválok hazájának. A Milánói Nemzetközi Filmfesztivállal nagyjából egy időben tartják több más rokon esemény mellett a Római Független Filmfesztivált, a kezdő rendezőknek otthont adó Bergamói Filmtalálkozót, a mai ember útkeresését illusztráló alkotásokat bemutató Albai Nemzetközi Filmfesztivált, az Afrikai, Ázsiai és Latin-amerikai Filmfesztivált, az európai iskolák produkcióit promováló bolognai Officinema Fesztivált, a dokumentumfilmes Nemzetek Fesztiválját Firenzében, a Potenzai Nemzetközi Filmfesztivált és a Foggiai Független Filmfesztivált is.