A holló, a sajt és a sajtó

Lassan a végéhez közeledik a már annyira várt 37. Magyar Filmszemle, mely az idén nemcsak szakmai okok miatt kavart meglehetősen nagy vihart a szakma berkeiben. Szabó István ügynökmúltjának leleplezése mellett az új filmes támogatások mértékéről – összesen 6,5 milliárd forint 2006-ra – szóltak a hírek, melyeket nemrég jelentett be Bozóki András kulturális miniszter. Mintha nem is a moziban zajlana keddig a filmes szemle, hanem a sajtótájékoztatókon, a tévéstúdiókban és az újságok szalagcímein. Ez azonban megtévesztő, hiszen ha ellátogat az ember a helyszínre, a kényelmes székek, a sötét moziterem és természetesen a filmek sokat feledtetnek a körülményekből.
Péntek délután még alig lézengett néhány ember az esti rohamra váró Mammut bevásárlóközpontban, amely egyik helyszíne a 37. Magyar Filmszemlének. A kora délutáni mozik egyébként eddig is kevés érdeklődőt vonzottak, akárcsak a délelőtti órákra időzített vetítések. A jegypénztáraknál meghitten csevegnek egymással a jegyárusítók, a Palace filmszínház előterében alapvetően több volt a tévés stáb és az újságíró, mint a vetítésre váró néző. Szabó Beatrix ...végórája elérkezett című dokumentumfilmjére váltottam jegyet. Két perccel a kezdés előtt még egyedül üldögéltem a teremben, de nemsokára nyílt az ajtó, és végül elértük a bűvös kilences létszámot, amely öt perc múlva hétre csökkent. A vásznon az 1879-es szegedi árvíz elevenedett meg, korabeli műalkotások elemzése mellett vízügyi szakemberek értékelései segítik felderíteni a pusztító árvíz okait.
Szombaton délelőtt már a munkájuk miatt távolmaradók is igyekeztek bepótolni az eddigi lemaradást, így ekkorra már jóval nagyobb tömeg gyülekezett az előcsarnokban. Meglévő ismereteim segítségével már a földszinten sikerült megállapítanom, kik igyekeznek a legfelső szinten zajló filmszemlére. Már hírességeket is lehetett látni, az egyik beugróban Eperjes Károly beszélgetett, kicsit odébb pedig tévés stábok álltak hosszú méla lesben. A hármas terem nyitófilmjét Képzelt forradalom címmel az erdélyi Zágoni Balázs rendezte, és a filmnek sokat sejtető alcíme van: Osztrák–Magyar Románia. A dokumentumfilm egy katolikus pap, Szoboszlay Aladár életének egy részét dolgozza fel, s arra derít fényt, miként kísérelte meg néhány ember az 1950-es évek közepén megdönteni a kommunista diktatúrát.
Felszabadult szórakozásra vágyva ültem be végül egy több rövidfilmből és rajzfilmből álló vetítésre. Cakó Ferenc animációs „gyurmafilmje” a róka és a holló meséjét dolgozza fel, viszont nem elégszik meg egy lehetséges változattal, egyből hétféle variációt kínál. Legtöbbet az utolsón derült a közönség: az öreg róka remegő lábakkal, bottal és sajttal a kezében megérkezik a fa alá. Felnéz, de a holló sehol, csupán egy alig tollas kis holló ücsörög az ágon, s nemsokára előkerül valahonnan a kis róka is. Az öreg megszagoltatja a kicsivel a sajtot, majd furcsán villan a szeme, és feldobja a kis hollónak. Itt kezdődik a történet, a kis holló a sajttal, a kis róka meg kuncsorog... Cakó Ferenc rajzfilmje élvezhető, kedves, magával ragadó: szórakoztató, olyan, amilyennek lennie kellene az egész filmszemlének.