A Godot-ra várva ésa Tanítványok Bukarestben

Több mint testőr célkeresztben


• Ha egy témáról kettőnél több bőrt le lehet húzni, akkor bárki mérget vehet arra, hogy Hollywoodban le is húzzák. Ha például volt már olyan film, amelyben egy testőr beleszeretett a védencébe, meg készült már olyan is, amelyben a főállású őrző-védő egy összeesküvés kellős közepébe csöppent, és akár az élete árán is hajlandó volt fölgöngyölíteni azt, akkor már csak minimális szintű kreativitás szükséges ahhoz, hogy a két témát kombinálva mérsékelten eredeti, de azért mégiscsak új filmet kapjunk.
Nos, valahogy így születhetett meg A testőr című film, amelyben pontosan az előbbiekben fölvázolt recept szerint jártak el az alkotók: összegyúrták a Több, mint testőr, valamint a Célkeresztben alaptörténetét, és máris készen állt az új forgatókönyv. Amelyhez már csak néhány, az utóbbi időben kissé elhanyagolt, de a kilencvenes években még jól csengő nevű színészt kellett hozzáadni, mint Michael Douglas, Kim Basinger vagy Kiefer Sutherland, és máris tálalható állapotba került az új mozi.
Az alaptörténet szerint Pete Garrison, a tapasztalt vén róka (Michael Douglas), az Egyesült Államok elnökének egyik legmegbízhatóbb testőre, aki már évtizedek óta a szakmában tevékenykedik, és a Ronald Reagan elleni merénylet idején ő ugrott a gyilkos lövedék útjába (copyright Célkeresztben, Clint Eastwood figurája), veszélyes kalandba keveredik. Beleszeret a first ladybe (Kim Basinger), akivel össze is szűri a levet (copyright Több, mint testőr). Valaki azonban tudomást szerez a titkos kapcsolatról, és zsarolni kezdi Pete-et. Sőt hamarosan az is kiderül, hogy valakik merényletet terveznek az elnök ellen, tervükben pedig a testőrség kötelékében tevékenykedő áruló is segíti őket. A gyanú azonnal Pete-re terelődik, akinek menekülnie kell, hogy bebizonyíthassa ártatlanságát.
Az esetleg még a váratlan és érdekes végkifejlet lehetőségét is fölvető alapsztori azonban az alkotók gondos tevékenységének köszönhetően a kiszámíthatóság unalmába fullad. Ahelyett, hogy az áruló személyét övező bizonytalanságot legalább az átlagosnál egy kicsivel tovább fenntartanák, meglehetősen hamar fény derül arra, hogy a főhős mégsem annyira elvetemült, mint amennyire első látásra tűnik, onnantól kezdve pedig csak az a kérdés, hogy mikor nyeri el végre méltó büntetését a gonosz, és mikor dicsőül meg a jó.
Az egyébként is meglehetősen lassú mederben csordogáló történetet legalább a képi megoldásokkal megpróbálták némileg feldobni, ám a videoklipszerű bejátszások és áttűnések, valamint a kézikamerával felvett jelenetek váltakozása egy idő után inkább zavaróvá válik, és csak még jobban széthull tőlük a film.
Stabilan középszerű filmet sikerült tehát A testőr készítőinek összedobniuk, amely sem Michael Douglas, sem Kim Basinger pályájában nem tartozik majd a meghatározó alkotások közé. Utóbbi esetében azért mégis elkapja az embert a melankolikus hangulat, és kis időre átadja magát az „így múlik el a világ dicsősége” érzésnek. Hiszen mégiscsak kegyetlen húzás az élettől, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek szőke dívája mostanra oda érett (hogy politikailag korrektek legyünk), hogy immár a first lady szerepét játszhatja a lehető legnagyobb természetességgel.

A testőr (The Sentinel). Amerikai bűnügyi dráma, 2006, 108 perc. Rendezte: Clark Johnson. Szereplők: Michael Douglas, Kiefer Sutherland, Eva Longoria, Kim Basinger, Martin Donovan. Írta: George Nolfi. Kép: Gabriel Beristain. Zene: Christophe Beck. Értékelés az 1–5-ös skálán: 2.

----------