Molnár Levente a cannes-i díjakról: munkáért kapott ajándék

A magyar film négy elismerést söpört be a világ legfontosabb filmszemléjén: még szombaton megkapta a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének (FIPRESCI) díját és a francia Francois Chalais-díjat, majd vasárnap a hangmérnöki munkáért járó Vulcain elnevezésű elismerést is.

Molnár Levente a Krónikának: munkáért kapott ajándék

Molnár Levente lapunknak Cannes-ból nyilatkozott telefonon. Leszögezte: már azt győzelemként könyvelte el, hogy egyáltalán beválogatták a filmet a versenyprogramba. A fesztivál előtt egyébként a színész lapunk megkeresésére viccesen úgy nyilatkozott: „Természetesen megnyerjük!”

Ezzel kapcsolatban most elmondta: már akkor sem latolgatta ténylegesen az esélyeket, hiszen a puszta részvételük nagy öröm volt. „Munkáért kapott ajándékként tekintek a díjakra” – fogalmazott Molnár Levente.

A filmet a színész egyébként a cannes-i díszbemutatón látta teljes egészében, addig csak a saját jeleneteit ismerte. „A személyessége, a közvetlensége, az embersége – ezek írják le a film újszerűségét szerintem. Egy leszűkített világot látunk a vásznon, másfél-két nap történéseit, és még akkor is emberien szól a nézőhöz a film, ha borzalmas traumákat mutat be, ez pedig a rendező érdeme” – fogalmazott Molnár.

„Szívstopp pillanat volt, nagy öröm” – elevenítette fel, milyen érzés volt, amikor a vasárnapi gálán bejelentették, hogy a második legfontosabb díjat ők kapják. A színész egyébként a kolozsvári teátrum egy budapesti vendégszereplése miatt múlt hét derekán elutazott Cannes-ból, így a film egy budapesti sajtóvetítésén is részt tudott venni, a díjkiosztóra azonban már visszaért a francia Riviérára.

Molnár Levente megjegyezte, a film rendkívül jó sajtóvisszhangot kapott, és gyakorlatilag az egész világon forgalmazni fogják, ami még nagyobb öröm nekik. Mint mondta, számára is körvonalazódnak lehetőségek a fesztiválszereplés nyomán. „Hál’ istennek sok alkalom volt találkozni emberekkel, én pedig szeretek dolgozni, és állok elébe, ha lehetőséget kapok. Volt szó ilyesmiről” – fogalmazott a színész jelezve, hogy egyelőre nem szeretne részleteket elárulni.

Nemes Jeles László: megrázó érzés

„Megrázó érzés a semmiből a filmes világ közepébe belekerülni, de az volt a legfontosabb, hogy beszéljenek erről a filmről. Teljesítettük ezt a feladatot” – mondta vasárnap este az MTI-nek Nemes Jeles László Cannes-ban.

„Nagyon komoly dolog, hogy a zsűrinek is ennyire tetszett a film azok után, hogy a fesztiválon sokat volt róla szó, és hogy el tudtuk adni mindenhol a világban. Ráadásul a Sonynak (az amerikai forgalmazónak) nagyon nagy tervei vannak vele” – hangsúlyozta a rendező.

Elmondta, hogy filmje készítésekor egyáltalán nem díjakban gondolkodott, elsősorban az érdekelte, hogy az alkotás mennyire tud a kortársaihoz szólni. A cannes-i szereplés pedig érzése szerint azt bizonyítja, hogy a Saul fia képes rá.

A Franciaországban felnőtt, és filmes iskolát nem végzett rendező a filmes világban „outsidernek” tartja magát.A világ legrangosabb filmes seregszemléjének hivatalos versenyprogramjába meghívott magyar film legutóbb harminc évvel ezelőtt kapott díjat a nemzetközi zsűritől: Szabó István a Redl ezredesért a zsűri díját vehette át 1985-ben.

Meghatározó számára, hogy sokat élt külföldön, de ugyanakkor – mint emlékeztetett rá – mindenhol fontosnak tartja megemlíteni, hogy teljesen magyar filmet készített, jóllehet az alkotásban nyolc nyelven beszélnek és hét ország színészei játszanak. Azt is kiemelte, hogy továbbra is Magyarországon szeretne dolgozni.

A Soá című kilenc és félórás francia dokumentumfilm rendezője, Claude Lanzmann - aki a fesztiválon megnézte a magyar versenyfilmet – telefonon gratulált Nemes Jeles Lászlónak a Nagydíjhoz.

„Mi egy családhoz tartozunk. Nem lehet az európai zsidóság megsemmisítését, ezt a tragikus eseménysorozatot bárhogy ábrázolni. Ez egy bizonyos hozzáállást igényel. Lanzmann és én hasonló dolgokat tartunk problematikusnak” – mondta a 90 éves rendezővel való találkozásáról Nemes Jeles László.

A díjátadót követő sajtótájékoztatón a rendező elmondta: nagyon örül, hogy a filmet az egész világon forgalmazni fogják és a lehető legtöbb emberhez eljuthat, ebben a cannes-i díj nagyon nagy segítséget nyújthat.

„Európát a mai napig kísérti a holokauszt emléke a zsidó lakosság elpusztítása miatt. Ez az érzés minden nap velünk van, Magyarországra pedig ez különösen igaz. Onnan deportálták a legtöbb embert: nyolc hét alatt csaknem félmillió embert, ebből pedig mintegy százezer gyermeket, többségüket egyenesen a gázkamrákba. Ez pedig a mai napig nincs feldolgozva” – mondta a rendező.

A film új nézőpontját illetően megjegyezte, hogy a fiatal generációknak akart érthetően beszélni a holokausztról, mert nekik már nincs lehetőségük a túlélőktől megtudni az igazságot. „Ez a film nem a túlélésről szól” – tette hozzá.

A Saul fia érdemelte ki egyébként a legjobb hangmérnöki munkáért járó díjat is a 68. cannes-i filmfesztiválon vasárnap este. A fesztivál közleménye szerint a Vulcain elnevezésű technikai díjat Zányi Tamás a Saul fia „kiemelkedő hangmérnöki munkájáért” kapta meg.

Sophie Marceau: soha nem láttam még olyan filmet, mint a Saul fia

A Saul fia lenyűgöző film, soha nem láttam még ilyet – mondta vasárnap este az MTI-nek Sophie Marceau francia filmszínésznő, a 68. cannes-i fesztivál zsűrijének tagja.

„Teljesen új jellegű a film, nagyon erős és nagyon más. A holokauszt témáját már nagyon sokszor feldolgozták, de ebben a filmben nagyon különleges módon nyúltak hozzá. És a rendező nagyon fiatal. Fontosnak tartottuk, hogy díjazzuk a fiatal tehetséget” – fogalmazott Sophie Marceau.

A zsűri sajtótájékoztatóján Xavier Dolan kanadai rendező elmondta: őt leginkább a Saul fia érintette meg a versenyfilmek közül. Jóllehet a fesztivál elején vetítették a filmet, a zsűri tagjai végig nem felejtették el, többször igen mély beszélgetések születtek a mű kapcsán – hangsúlyozta a zsűritag.

Sienna Miller brit színésznőre pedig „elképesztő hatással” volt Nemes Jeles László műve. Szavai szerint sosem látott még ilyen jó filmet a holokauszt témájáról. Mint elmondta, úgy tudott meg rengeteget a holokausztról, hogy vizuálisan tulajdonképpen nem is mutattak meg direktben semmit. Ez szerinte „lélegzetelállító teljesítmény” egy elsőfilmestől, Röhrig Géza alakítása pedig sokkolta és mélyen megérintette.

Francia rendező filmje vitte el a legjobb filmnek járó Arany Pálmát

Jacques Audiard, a legjobb filmnek járó Arany Pálmát kiérdemlő Dheepan rendezője a versenybe meghívott öt francia alkotó közül az egyetlen nemzetközileg is elismert rendező, A próféta című filmjével 2009-ben elnyerte a zsűri Nagydíját. Hetedik filmje három Srí Lanka-i menekültről, egy volt tamil lázadóról, Dheepanról, egy fiatal nőről és egy kilencéves kislányról szól, akik a franciák előtt egy családnak adják ki magukat.

Egyikőjük sem beszél franciául, de Dheepannak egy drogbandák által uralt veszélyes párizsi külvárosban sikerül házmesteri állást kapnia. A „család” mindent megtesz a beilleszkedésért, és azért, hogy megértse az idegen kultúrát, de nem tudják magukat kivonni a bandaháborúból, s végül Londonban találnak rá a boldog életre. A főszerepeket amatőr színészek alakítják, Dheepan szerepében Anthonythasan Jesuthasan író látható, aki 16 éves korában maga is a tamil lázadók oldalán harcolt, s 1993-ban menekült Franciaországba.

A zsűri díját Jorgosz Lantimosz görög rendező The Lobster (A homár) című alkotása érdemelte ki, a legjobb rendező pedig Hu Hsziao-hszien, a tajvani újhullám alapítója és vezéregyénisége lett a The Assassin (A gyilkos) révén. A film a vu-hszia, egy eredetileg kínai irodalmi műfaj, a hősi harcművészek kalandjait bemutató műfajba tartozik, és a kritikusok ezt nevezték a rendező „talán legszebb és legkülönösebb filmjének\".

A forgatókönyvért Michel Francót, a Los Angelesben játszódó Chronic című alkotás íróját és rendezőjét jutalmazták. A 35 éves mexikói filmes munkája egy haldokló betegekkel foglalkozó ápolóról szól, akit Tim Roth brit színész alakít.

A zsűri Rooney Mara amerikai és Emmanuelle Bercot francia színésznőnek megosztva ítélte oda a legjobb női alakítás díját. Előbbi az 1950-es években, New Yorkban játszódó Carol című leszbikus szerelmi történet egyik főszerepéért, utóbbi pedig Mainwennnek egy házaspár viharos kapcsolatáról szóló Mon roi (Királyom) című filmjében nyújtott alakításáért részesült az elismerésben.

A legjobb férfi alakítás díját a francia Vincent Lindon érdemelte ki Stéphane Brizé francia rendező La Loi du marché (A piac törvénye) című dokumentarista stílusú, hosszú snittekkel forgatott alkotásában nyújtott játékáért. A színész egy munkanélküli családapát alakít a filmben.

A legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát libanoni alkotás, a Waves \'98, a legjobb első nagyjátékfilmért járó Arany Kamera-díjat pedig Cesar Augusto Acevedo kolumbiai rendező La tierra y la sombra című filmje kapta. A ceremónián életműdíjjal tüntették ki Agnes Varda francia rendezőt.