A közüggyé vált műgyűjtés

Madaras Sándor idegsebész műgyűjteményének egy részéből, Barabás István festményeiből nyílt kiállítás kedden délután a marosvásárhelyi unitárius egyház Bolyai téri tanácstermében. A kiállítást Spielmann Mihály művészettörténész nyitotta meg.
Barabás István festőművész 1914-ben született Lapusnyakon, Hunyad megyében, Marosvásárhelyen végezte tanulmányait, Daday Gerő és Aurel Ciupe voltak a mesterei, majd 1933–1936 között Nagybányán képezte magát Krizsán János és Mikola András irányításával. Művei a hagyományos erdélyi tájfestészet jegyében fogantak, nagy kedvvel festett erdőt, mezőt, hegyi patakot, falusi utcát, házakat és mindazt, ami az erdélyi táj sajátossága – és amely Spielmann Mihály szerint lassan eltűnik, de a festményekről viszszatekint ránk, és hosszan velünk marad a jövőben is.
A bevezetőben a művészettörténész arról beszélt, hogy milyen jó az, hogy vannak gyűjtők, akik hajlandóak megosztani a gyűjteményük élvezetét, azok legértékesebb darabjait a közönséggel is, és hogy ez a szenvedély pontosan ezért gyakran közüggyé válhat. A műgyűjtés rövid történetét is felvázolta Spielmann, megemlítve azt is, hogy ez egy olyan polgári erény, amelyet a diktatúrák nem különösebben szerettek, a múlt rendszerben egyedül az állami mecenatúra működött, amely elsősorban ideológiai feladatokat látott el.
A gyűjtő, Madaras Sándor arról beszélt, hogy miképpen alakult ki a Barabás István festményeiből álló, 14 darabos kollekciója, milyen gyűjtői szerencse segítette a képek megszerzésében, felidézte a festővel kapcsolatos személyes emlékeit is. Az volt az alapötlet – mondta a kiállítás létrejöttéről –, hogy erdélyi festők alkotásait mutassa be, és mivel a terem akkora, hogy éppen 14 kép fér el benne, ezért esett a választása a Barabás István-festményekre. A gyűjtéssel kapcsolatban elmondta, hogy azok darabonként kerültek a tulajdonába, hiszen mindig csak azokat a képeket veszi meg, amelyeket szeret, és amelyeket jónak tart. „Nem neveket vásárolok, hanem szép képeket” – mondta Madaras doktor, aki lapunk érdeklődésére azt is elárulta, hogy körülbelül tizenöt év alatt gyűjtötte össze a falakon látható képeket. Általában erdélyi, főleg marosvásárhelyi alkotók festményeit gyűjti, illetve több nagybányai alkotótól is van képe. Arra a kérdésünkre, hogy tervez-e újabb kiállítást, ahol gyűjteményéből mást is megmutatna, Madaras Sándor elmondta, hogy van egy egész nagy kollekciója Nagy Pál-aktokból, amelyek nagy részét még nem is látta a közönség, és arra gondolt, azokat is érdemes lenne egyszer bemutatni. A Barabás István-kiállítás két hétig látogatható az unitárius egyház tanácstermében.