Világok harca

Mintha Umberto Eco zseniális regénye, A rózsa neve elevenedett volna meg. Ahogy a műben a könyvtár őrizetével megbízott szerzetes, Jorge még a gyilkosságtól sem riadt vissza, hogy megakadályozza Arisztotelész Poétika című műve komédiáról szóló részének nyilvánosságra kerülését – azon középkori egyházi dogma alapján, hogy a nevetés megvetendő dolog, és ha szabadjára engedjük a komédia művelését és a nevetést, az emberek előbb-utóbb Krisztus kigúnyolásától sem riadnak vissza –, ugyanolyan pusztító fanatizmussal fordultak a világ muzulmánjai Európa ellen néhány karikatúra megjelenése miatt.
Persze le kell szögezni, nem elegáns dolog bármely vallás istenségeit, szentjeit, prófétáit gúnyrajzokban megjeleníteni, hisz ez sértő lehet a hívek számára, ám a mai nyugati kultúrának, az ahhoz elválaszthatatlanul hozzá tartozó szólásszabadságnak néha ez is része. Ha pedig valaki úgy érzi, sértő számára a kérdéses rajz, bírósághoz fordulva keresheti igazát.
Ám épp ez az a pont, ahol az egyéni, polgári szabadságjogokra, valamint az egyház és az állam szigorú szétválasztására épülő mai nyugati kultúra összeütközésbe kerül a hitét másként megélő, a világi berendezkedés nyugati rendszerétől eltérő iszlám világgal. A karikatúrák leközlői nem fogták fel a próféta ábrázolására vonatkozó tilalom súlyát, mint ahogy a földühödött muzulmánok sem értik, miért nem hajlandó a dán kormány elnézést kérni tőlük. Pedig itt a demokrácia egyik alapvető tételéről van szó: egy magántőkéből működő lapban magánvélemény jelent meg, ami nem állami felelősségvállalást és megtorlást, legfeljebb csak magánjogi szankciókat vonhat maga után.
A Mohamedet terroristaként ábrázoló karikatúra persze valóban túlzó, és iszlám egyházi szakértők gyakran hangoztatják, hogy a Korán szellemétől idegen az oktalan mészárlás. Ám a karikaturista felhívja a figyelmet egy nem elhanyagolható tényre: az öngyilkos merénylők mégis Allah és a próféta nevében követik el tetteiket, így megállításuk az iszlám világ felelőssége is.
Igen valószínű egyébként, hogy a karikatúrákat sötét erők csak ürügyként használták fel, hogy Európa ellen tüzeljék az egyébként is érzékeny muzulmán tömegeket. A kontinens demokráciáinak már csak ezért sem szabad engedniük a megtévesztett, pusztító tömegek és az őket fanatizáló vallási és politikai vezetők zsarolásának.