Montenegrói népszavazás bizonytalan kimenetellel

Montenegró az 1878-as berlini kongresszuson nyerte el függetlenségét, és önálló volt egészen a második világháború végéig. Azóta szétszakíthatatlan szálakkal kötődött Szerbiához, hol más országokkal egyetemben királyságban, hol pedig tágabb vagy szűkebb szövetségi államban vagy államközösségben. A Milo Djukanovics miniszterelnök vezette podgoricai szakadároknak kemény feladattal kell megbirkózniuk, mert az EU magasra helyezte a népszavazás érvényességének küszöbét. A köztársaság államjogi státusát csak abban az esetben lehet megváltoztatni, ha szavazásra jogosult polgárok fele adja le voksát, és az „igen” szavazok száma meghaladja az 55 százalékot. A közvélemény-kutatások közel 85 százalékos részvételi arányt jósoltak. Ilyen aktivitás mellett az 55 százalékos küszöb eléréséhez a szakadároknak 226 ezer szavazatot kell megszerezniük, 28 ezerrel többet, mint ahányat valaha is össze tudtak gyűjteni az elmúlt évek választásai során, az albán és bosnyák pártokkal egyetemben.
Az EU kritériumával csak akkor vannak gondok, ha a függetlenségpártiak voksai az 50–55 százalékos tartományba esnek, amelyet „szürke zónának” neveztek el Podgoricában: ilyen eredmény esetén bonyolultabb helyzet állhat elő, és bizonyos, hogy a délszláv államközösség értelmi szerzőjének tartott Javier Solana uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek lesz még tennivalója. A legszélsőségesebb eset az lenne, ha az unionisták a voksok 45,1 százalékával legyőzik a szavazatok 54,9 százalékát begyűjtő szakadárokat. A hivatalos brüsszeli álláspont szerint Podgoricának ez esetben tárgyalnia kell Belgráddal arról, miképpen lehetne működőképesebbé tenni az államközösséget. A nyilatkozatokból ítélve azonban a szeparatisták ez esetben éppen az ellenkezőjét akarnák: Szerbia és Montenegró kötelékének felszámolását. Elhangzottak olyan kijelentések, hogy „nyitány” gyanánt kivonulnak a közös parlamentből, a kormányból, illetve a közös intézményekből, ezután pedig következne a szétválás cseh-szlovák forgatókönyv szerint. Ez egy időre mély intézményes válságba sodorná a délszláv államközösséget, amely amúgy sem zökkenőmentes működéséről híres.
A közös állam alkotmányos alapokmánya úgy rendelkezik, hogy amennyiben valamelyik tagköztársaság ügydöntő népszavazással kilép a délszláv unióból, a másik tagköztársaság válik a közös állam jogutódjává, megörökli nemzetközi jogalanyiságát. Amennyiben függetlenné válik, Montenegrónak fel kell vetetnie magát az ENSZ-be, az EBESZ-be, az Európa Tanácsba, tagságot kell elnyernie a nemzetközi pénzintézetekben, és meg kell állapodnia Belgráddal a vagyonmegosztásról.
Montenegró újkori történelmének szakadár eszmeáramlata egybeforrott Milo Djukanovics nevével, aki a kilencvenes évek végén a függetlenségi eszme zászlóvivője lett. A negyvenötödik életévét taposó Djukanovics 1991-ben, 29. születésnapján foglalhatta el először a miniszterelnöki széket, ő volt akkoriban Európa legfiatalabb kormányfője. Azóta még háromszor választották meg miniszterelnöknek, egyszer kitöltötte ötéves köztársasági elnöki mandátumát, és politikai szerencsecsillaga nincs leáldozóban. A hórihorgas politikus európai mércével mérve „politikai matuzsálem”, de ma is ő Montenegró legnépszerűbb politikusa, és pártjának sincs vetélytársa.

Koszovó is önnállósulhat
Montenegró függetlensége esetén Szerbia is önálló állammá válik 88 év elmúltával. Szembesül azzal, hogy a szomszédos államban, Montenegróban rekedt 200 ezer szerb, saját területén pedig 260 ezer montenegrói él. A magyar után a montenegrói kisebbség lesz a legnagyobb az országban. Szerbia átveszi a délszláv unió nemzetközi jogosítványait, és ezután tisztáznia kell, hogy meddig terjednek a határai, megtarthatja-e Koszovót. Podgoricában és az ENSZ-ben minduntalan azt hangoztatták, hogy a népszavazásnak semmi köze a koszovói kérdéskörhöz, de ez az állítás nagyon sántít. Montenegró különválása esetén Nyugaton nyilvánvalóan felvetődne a kérdés: hogyan lehet elvárni a koszovói albánoktól, hogy együtt éljenek a szerbekkel, ha a „rokon nép” sem kíván velük közösködni? Djukanovicsék sikere komoly mértékben aláásná Belgrád pozícióit a Koszovó birtoklásáért folytatott szerb–albán vitában, a koszovói szakadárok törekvéseinek jogossága természetesebb lesz, mint valaha. MTI